Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-05-01 / 5. szám - Fekete Lajos: Számadásom (vers)
FEKETE LAJOS SZÁMADÁSOM Most már látom, hogy hegyi rabló sötét leikével le-lecsaptam az éveimre s eléltem őket ragadozó, vad indulattal. Mi következzék? . . Szánjam-bánjam csókszomjamat s a lesbenállást? Dehogy! Megáldom az ösvényeket, ahol kívülem úgyse járt más. S ha az évek fehércselédek, (?) bizony kegyetlen uruk voltam: nem cicomáztam szalaggal, gyönggyel, sokszor járattam őket rongyban. Lám, most mégis nyugtató nyárban itt van minden szorgos cselédem; már harmincnégyszer vetettünk és aratásra készülünk éppen. Most Behordjuk az esztendők érett gabonáját, gyümölcsét rendre, hogy áldott évek termése izén ízleljenek a végtelenbe azok is, kiket (szegénységben hagytak a vágyak és a nyárnak kerítésein amíg belestek,) az Isten kertjéből kizártak.
