Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle

és vidám halál, amelyben tovább nyílik minden. Már a fiatal Juhász Gyulában egy pillanatra eltűnik Anna arca s Mária néz reánk, a halál anyja:

„S nem kérek én költő és idegen

Tőled már földi jót,

Csak engedd, hogv törött tekintetem,

Mely fényeket ívott,

Rajtad legeljen, mint híves patak

Vizén a szarvasok,

S lehessek egykor én, fáradt gyerek Vidám és bölcs halott."

A modern nyugati versnek egyik előharcosa volt. De éppenilyen természetességgel jutott el a japán vershez isi. Négysoros tündökléseket álomfoszlányokat, bárányfelhőket írt, köztük ilyen tökéletességeket:

„Egy őzet lőttek a szegény vadászok,

Kiket az élet űz, e rengeteg.

Az őz szeméből könny és vér szivárog,

De boldogabb már, mint az emberek."

Juhász Gyula most ismét megszólalt. A kor zsivajából az egész magyar nyelvterületnek áhítattal kell figyelnie hangjára.

SÁRGA VIHAR

Makkai Sándor regénye. Kolozsvár, 1934. Erdélyi Szépmíves Céh kiadása.

Erdély sűrűn gyakorolja a történelmi regény írását. De érdekes kísérletektől eltekintve eddig csupán Kós Károlynak sikerült új hangot találnia számára. Kós szinte a krónikáig egyszerűsítette e műfaj „regényesséigét" s így sajátságos, ódonízű epikai hitelt adott neki. De ő is ott a legerősebb, ahol a történelmi ívből kihasít egy életdarabot s ennek az életdarabnak az egyszerű, emberi hisztórikumát bontja ki. Mint a Varjú nemzetségben. Makkai éppen az ellenkezőjét csinálja: nagy történelmi körképet akar adni

Persze a regényben elsősorban a kitűnő tanúlmányíró nyilatkozik meg. A tanúlmányíró akarja a regény