Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle

eszközeivel bebizonyítani, hogy a magyar kérdés örök, örök megoldatlanság, forrás a belső erők viszonya s változatlan e fajnak a többi európai nemzetekkel való viszonya is. Ez a gondolat az egész regény szellemi váza. Nyugateurópának távoli s nem szívbéli ügye a magyar kérdés. A német császár úgy néz reá. mint hűbéri lehetőségre. A középeurópai kis népek pedig kicsinyek és közeliek a nagyálmú agyaknak ési szemeknek . . .

Bévül pédig, belső életünkben: sok a naiv fogadkozás, magabízás s a tűz, a könnyelmű ihlet, a vértódulás s idegenek az építő ember hűvös-forró, öserejű s mégis matematikus módon fegyelmezett szándékai. IV. Béla az utóbbi képviselője, szinte egy egész ország ellen. S hozzá még: az előre rohant keleti raj tragikuma kisért, mely képtelen már magába szívni az utána rohanókat, mindamellett azonban nyugat számára örökké idegen marad.

Szinte fölmerül a kérdés, hogy e gondolatsor nem lett volna-e érdekesebb egy tanulmánykötetben? Annál inkább is eirre gondolunk, mert ismerjük Makkai kitűnő Bethlen Gábor-könyvét. Igaz így sok minden sikerül neki, így az Árpádház belső tragikumának ábrázolása. Szent István óta jóformán csakis idegen vér, idegén lélek és szándék szívódott be ebbe az uralkodó családba. S IV. Bélának és féleségének viszonya, Makkai szerint. a magyar realitás s a bizánci csillogás, a könnyelmű csillogás keserű harca volt.

De másrészt a regényíró Makkai módszereiben és eszközeiben túlsók a naivitás. Általában úgy hisszük, hogy a múlt mindenáron naiv életszemléletre kötelez. Makkai rögtön áldozatául1 is esik ennek a tévhitnek, mihelyt lekényszerül a tanúlmányíró útjáról, mihelyst a történelem vonaláról az egyszerű emberi élet vonalára tér. Kitűnő s biztos járású szelleme ilyenkor egyszerre ügyetlen lesz. S rögtön a csináltság rosszízét érezzük.

E regénynek s általában az erdélyi történelmi regénynek mindemellett mély értelme van. Nem szürke korrajzok, nem szórakoztató „tanúlságos" olvasmányok ezek, sokkal mélyebbről jövő emberi szükségérzet hozza létre őket. A magyar történelemből jelenvaló értéket akarnak csinálni s új emberi életprogram számára keresnek a múltból igazolást. Komoly kulturális hiányérzést töltenek tehát be, de persze meg kell találnunk hozzá a megfelelő írói hangot,