Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Féja Géza: A Phoenix s az ő fészke

reskedelmi kapcsolatokat keresett Zrinyi számára, salétromfőzőt szerzett neki, tüzérek után járt. Egész sereg iskolát támogatott s ösztöndíjaival küldte a lutheránus ifjakat Nyugat felé. Katonákat tartott saját költségén Zrinyi példájára, átvette a Phoenix életformáját, gerjesztő példát mutatott a társadalomnak.

S mindenek felett: Magyarország örök vándora volt. Nagy politikai célok siettek nyugtalan szekéren, előtérbe tanácsolta a főurakai s Zrinyi mögé szervezte a köznemességet (elsősorban a szlovenszkóit), a második Magyarországot. A Wesselényi-féle szövetkezés az ő taktikai és diplomáciai képességei nélkül aligha jöhetett volna létre. Ö tartotta össze, amíg lehetett, a folyton szétfutni készülő „vezéreket" s ő toborozta mögéjük a csatasorokat. Bábukat állított és sereget szervezett Zrínyiért, tehát egy gyönyörű birodalmi álomért.

A végső órákban azonban teljes erővel kitört belőle a mélyből jött ember ősi politikai mámora: a forradalom. El akarta fogatni egyik utazása alkalmával a császárt, hogy fogságba vessék és kicsikarják tőle a magyar kívánságokat. Erre Wesselényi utasítást adott Nádasdynak, hogy ölesse meg, Nádasdy azonban nem teljesítette kívánságát.

Vitnyédi ekkor már látta, hogy a főúri bábúk még bábúnak sem jók. A Phoenix pedig ekkor már elindult az úton, hogy dunántúli por legyen belőle. Csakhamar Vitnyédi is elpattant, mint a túlfeszített rúgó s nehéz csapást kapott a „második Magyarország".

A MÁSODIK MAGYARORSZÁG.

A Habsburgok szokott politikai módszerükkel csapolni kezdték a szervezkedő köznemesség vérét. Pallos lesett mindazokra, kik Vitnyédi intése nyomán rátették életüket a nagy tervre, a nagy célra: a Phoenix sorsára. A második Magyarország tragikumáról Bónis Ferencnek, Vitnyédi kenyeres társának, búcsúzó énekéből értesü