Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Féja Géza: A Phoenix s az ő fészke

Erős alapépítmény, biztos fészek volt az ő szelleme Zrínyinek, a Phoenixnek. S ő volt a közösséghez fűző ér, a társadalom rezonálása, vagy tiltakozása, cenzúrája és végső szava.

Nemsokára megkezdődött a nagy nemzeti megosztódás: kurucságra és labancságra, az egyéniségek végtelenül egyélűek lettek s ha az él kicsorbult, törött vaskóként hullottak útfélre. Vitnyédit azonban szintén a humanista lélek belső összetettsége és tágas horizontja éltette. Ugyanolyan komoly eshetőség volt az ő terveiben a „napkeleti birodalom", Erdély politikájának örök gerjesztője, Báthory Gábor mámorának és Bethlen józan, súiyos fontolgatásának gyümölcse, a törökre támaszkodó s szívós erejével a törököt túlélni akaró terv, mint a latin befolyásra támaszkodó nyugati magyar birodalom gondolata. A francia király, mint Magyarország királya s Zrínyi a helytartója! Vagy pedig, ha Rákóczi György teljesítené Bethlen Gábor álmát s Erdély, az erdélyiség elárasztaná Magyarországot! Fejedelmekkel levelezett, követekkel tárgyalt, de kapcsolatot akart teremteni a havasalföldi vajda és Zrínyi között is.

ZRÍNYI PÁLYÁJA.

Vitnyédi fogalmazta meg Zrínyi Miklós pályáját: „Elébb palatinusság, azután hercegség s végül amit az Isten akar." Zrínyi jelentőségét olyan tisztán látta, mint Zrínyi Mátyás királyét: „egy seculumban egy phoenixnél több nem szokott lenni... Sokáig fáradozott természet, ameddig alkotta őt." Vitnyédi a hit melegével óvta, tartogatta Zrínyit, mint a legkülönb magyar politikai lehetőséget. Nehéz, elhatározó percekben megcsendült a szava, megérkezett a levele s szavaiban Zrínyinek széles közösség szavát kellett éreznie. Hiszen országos élet volt a soproni fiskális élete. Sopron jegyzője volt, többizben országgyűlési követe is, Kőszeg meghatalmazottja, Zrínyi „ügyésze", egész sereg főúr titkos tanácsadója, Apafi csábította szolgálatába, ke