Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-05-01 / 5. szám - Féja Géza: A Phoenix s az ő fészke
Az apa elégiája, a szerelem hangja, a katona kedve, a hérosz ihlete: mind fölcsendült benne a birodalomszervező politikus beszéde mellett. A katona azonban többet követelt s ez az egyik oka a Zrinyiász megszületésének. A hadiélet határtalan kedve alakult benne epikává, a hadizengés egy óriási horizontban: az ég tervei s a pokol fortyogása között. Nagy, misztikus hátteret rajzol az eseménynek s belevegyíti a tizenhatodik század nemzeti bűntudatának keserű levét. De ugyanakkor az egész hőskölteményt ösztönös erővel birodalmi gondolatának útjára tereli. A Zrinyiászból a XVI. század bűntudatával terhes magyarság mint megváltott nép kerül ki, mint az új élet népe. A MÁSODIK ZRÍNYI. Van Zrínyi Miklós életének egy másik fele is, a második Zrínyi Miklóst egyre erősebb kötelékek fűzik ama szövetkezéshez, melyet Wesselényi-féle összeesküvésnek nevezünk. Ekkor már „félretett ember" volt, a papi párt megakadályozta nádorságát, nem lett hadseregfőparancsnok, részletfeladatokat, gúnyt és bizalmatlanságot kapott ő, aki a magyar egyetemességet ringatta. Belenyugodhatott ebbe? De viszont az egész forradalmi szövetkezés: Wesselényi gőgje és gyarló ijedelmei, Nádasdy ravasz, kis politikai üzletessége, Zrínyi Péter és Frangepán vértódulásai, mindez ideiglenes és laza szövet szövésére is kevés lett volna. Mélyebb erőknek kellett a Phoenix mögött állaniuk! VITNYÉDI ISTVÁN. Vitnyédi István a soproni fiskális és Zrínyi Miklós ügyésze, „alulról" jött ember volt, az apja kapott nemességet. A göröngyök, árnyékok és kerítések közül kibújt erős mag szökött plántává s törzzsé, lombbá benne, mintha évszázadok mulasztásait akarná pótolni. S lett belőle: intellektus, politikai taktikus, rendkívüli méretek gyeplőit kezébe ragadó szervező és mecénás.
