Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-04-01 / 4. szám - Csizmarek Mátyás: Film
BUDAPESTI OPERAHÁZ KURUC MESE Kodály Zoltán Marosszéki és Galántai táncok című műveire írt táncjáték. A zene önmagáért való művészet. Szándékában közvetlenül sohasem kifejező; még a programmzene is csak a lélek útjain keresztül tudja érzékeltetni a kifejezésre szánt dolgokat. A legnaturálisabb hangfestés is elsősorban a lélekre hat, s csak azután az értelemrei. Amint az erdő hangulatát festő zenekar kakukoló klarinét hangját is, az őt körülvevő más hangok összeségében és egymásutánjában, a zenei gondolat milyensége szerint, okvetlenül vígnak, szomorúnak, vagy valamilyen más érzést kiváltónak érezzük; magát a kakukolást pedig, az így kiváltódott érzésekbe burkoltan vesszük csak tudomásul. Ezért nem lehet a zenét, még a legtisztább zenei alkotást sem, elvonatkoztatni az érzésektől. Ez nem a zenéből adódó valami, hanem a Zenét hallgató Ember lelkivilágának akaratlan megnyilvánulása, szükségletei. Ilyenformán a legtisztább zenei alkotás is egy érzésfolyamatot eredményez, vagyis a zenemű hallgatásakor végigélhetjük az öröm, a szomorúság, a félés, a lelkesültség és az áhitat érzéseit is, aszerint, ahogy azokat a zene továbbhaladása kiváltja belőlünk. Mindezekből következik, ha egy tisztán zenei alkotást mozgással, tánccal akarunk kifejezni, úgy ezt csak a zenekiváltotta érzések mozgásbeli kifejezésével tehetjük. Egy tisztán zenei alkotásnak táncba való transzponálása csak egy történésnélküli mozgásfantázia lehet. Ilyen, mozgásművészeti megoldásban, még a Kilencedik Szimfóniát is elképzelhetjük. Eseménydús táncjátéknak már nehezebben, így, ha akárki is írna hozzá, még ibseni mesét is, mindenképen csak egy művészietlen, ipari akcióvá zsugorodna. Az O p e r a h á z, más zeneköltészeti nagyságok után, most Kodályt is „megtáncosította". Hogy miért volt erre szükség, azt nem tudjuk. Kodály most van alkotóerejének teljében, s így csak nyert volna az Opera, ha új zenét írat vele Harsányi Zsolt meséjéhez. Ezt a táncjátékra ritka-alkalmas mese is megérdemelné, mely így Kodály műveivel előadva erőltetettnek hat. Nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy minden a zenéhez való kötöttség miatt történik, s ezért a mese őszinteségében sem hihetünk.
