Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Zapf László: Emberi, vagy társadalmi ideálok

tipikus terméke, az egész világnak az ember szűk anyagiasságához való lealacsonyítása, mikor a világ dolgai csak akkor létezhetnek, ha a tökéletlen emberi érzékszervek azokat megérzékelhetik, különösképen liberális azonban a szociális megváltásnak az emberre, mint megbízható, biztos alapra való építése, csak társadalmi ideálok ismerése és keresése.

A történelem másik ilyen nagy eszméje az e m b e r i ideálok követelménye. Minden korszakban vannak olyan felfogások és irányzatok, melyek nem a külső múló hibákat, nem a társadalmi berendezkedéseket, hanem az embert magát, az emberi tökéletlenséget, megbízhatatlanságot teszik felelőssé a kor bajaiért. Ha valaki egy új megváltó rendszerről beszél nekik, ők csak legyintenek és nem hisznek semmiféle külső rendszer megváltó erejében, míg az ember önmaga bévülről is meg nem változik. Rendszerint valame'y rajtunk kívül álló ideálra mutatnak, melyhez tökéletesednünk kell, hogy emberi gyengeségünket legyőzve jobb és tökéletesebb emberek lehessünk. Az ember mibenlétéről bizalmatlan, lekicsinylő, sőt sokszor igen rossz véleményük van, ami egy nagyon mély és sokszor nagyon sötét léletpeszszimizmus megnyilvánulása. Ez sokszor annyira mehet, hogy az emberiség fejlődésével és tökéletesedési lehetőségével szemben elfoglalt hitetlenséggé válik és közönyhöz, tunyasághoz vezethet. Legtöbbször azonban és azt lehet mondani, hogy ez eszme csaknem minden történelmi megnyilvánulásánál a pesszimizmust egy hívő ideálizmus egészíti ki: a tökéletlen ember épen tökéletlenségénél fogva ideálokra szorul, nagy eszményképekre, melyek emberi kicsinyességének új emberfeletti lehetőségeket nyitnak meg, emberi ideálokat, melyek a tökéletesedéi útjai.

Ez a pesszimizmus volt az európai gondolkodásnak a pogány-görög optimizmussal szembehelyezett másik nagy komponense, mely Európát minden más földrész és ország művelődésétől elválasztotta és valóban európaivá, azaz a végtelenségig problematikussá, gondolkodóvá és lelkiismeretessé tette. Történelmi gyökereit a kereszténységben talál