Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Ján Smrek: Esemény (ford. Sipos Győző, vers)

És aztán elszántan kilépett, súlyos adományt juttatni akárkinek.

így került elém. És szólt szeme: Uram, tavasz lesz, eltűnik hó és hideg.

Nézze, ajkam e furcsa reggelórán kinyílt egyszerre, mint lótuszvirág. Karomban kötél szívóssága feszül, Uram, örömmel átfonná nyakát.

Nem válaszoltam. Ily kedves beszédre szótlanul karját karomba zártam, s hogy nem vagyok kőből, sem pedig fából elmondtam néki szemem csókjában.

Úgy jártunk együtt, mint két díszes váza — fenséges látvány volt nappal, éjjel, — míg egy napon ezer cseréppé1 törtünk a sikamlós nagyvárosi jégen.