Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Szitnyai Zoltán: Balassi Bálint és a selmeciek

zony megperzsel benneteket... Istenemre! nem is tartalak magamra nézve félelmeteseknek, nyomorult nép vagytok, akiket Isten a bányák örök szolgaságára kárhoztatott, amiből ugyan nem nagy dicsőség sugárzik reátok, hiszen híretek alig terjed túl házatok küszöbén.

E per hullámai még el sem pihentek, s a Rubigallusokkal magukat azonosító selmeciek haragja még el sem ül, amikor 1583-ban újabb pörbe keveredett a selmeciekkel s ezúttal sokkal súlyosabb volt ellene a vád. Ez év május 20-án Klimkó Gyúró és Skopen Tamás bankai emberek társaságában Zólyomból Selmec felé tartott özvegy Szommer Jánosné, selmeci polgár és mészárosmester özvegye. A fiatal, csinos özvegyet megpillantotta a lovásza társaságában feléjük nyargaló Balassi Bálint. Évődve szóba elegyedett vele, majd hirtelen nyeregbe kapta s valamivel tovább leszállva a lóról, dulakodásba kezdett az asszonnyal a szántók között. Letépte róla fejkendőjét, kendőjét, pruszlikját, kötényét és hajfonatát is szétbontotta. A dulakodás hevében zsebébe tette az asszony keszkenőjét, melybe tizenkét tallér volt becsomózva. A selmeci feljegyzések szerint az országúton arra járók felfigyeltek Szommerné segélykiáltásaira s Balassi megugrott. De a tizenkét tallér a zsebében maradt. A selmeciek haragja még hevesebben fellángolt. Újabb port tettek folyamatba Balassi ellen a zólyomi bírónál, városi tanácsnál és Barbarics főispánnál. Érdekessége ennek a pörnek, hogy a tizenkét tallér eltulajdonításával is megvádolták a hatalmas és gazdag főurat.

Balassi pedig fölháborodott hangú levelet írt Barbadosnak, de most már magyar nyelven, az ő erőteljes és gazdag magyar nyelvén. Ilyeneket ír levelében:

— írták azt is, hogy én éjjol-nappal iszom és hogy mind szolgáimmal össze, Sybarita életet viselek. Ebben is hazudtak, mert mi soha természet ellen nem éltünk, sőt az Sybarita élet minémű legyen, Isten abba bizonyságom, hogy soha nem tudom. Hogy vígan lakozunk, nem tagadjuk, de mi azzal sem bírót, sem más polgárt meg nem bántottunk. Aboan pedig, az én italomban mi ellenek lehetett nekiek, soha