Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Szitnyai Zoltán: Balassi Bálint és a selmeciek

rától való félelmükben csak suttogni mertek. Valószínű, hogy Melchior Dorottya szomorú sorsának híre eljutott a Balassiak várába is, mely ezer méternyi magasságban, a közeli Sziinyahegy déli lejtőjén állott, óriás sziklák falai közé rejtve. Ugyanebben az 1561-ik esztendőben nyerték el a bárói rangot a gyarmati és kékkői Balassiak. Királyi kegy övezte őket, holott köztudomás szerint a protestantizmus védelmezői voltak. Az ő udvaruknál paposkodott a híres prédikátor, Bornemissza Péter. Balassi Bálint még csak tíz éves vöt. Nemcsak jargáló, harcos őseinek heves temperamentumát örökölte, hanem Bornemissza oktatásából korszerűbb, emberibb életszemléletet szívott magába, abban az időben, akiikor még az inkvizíció szelleme uralkodott Európa katolikus országaiban s ez a szellem mutatkozott meg a selmeci bírák állatian kegyetlen Ítéletében is. Később ugyan s nem minden érdek nélkül, áttért a katolikus hitre, de lelkében megmaradt mindvégig pogány életimádónak, szerelmet és veszedelmeket kedvelő duhaj magyarnak, aki verseivel aszszonyszívekért, kardjával a dicsőségért harcolt. Egészen bizonyos, hogy már kora ifjúságában undorral töltötte el a selmeciek Ítélete, a szép nemért egész életében hevülő Balassit s ezt az indulatát később is megőrizte a szomszédos, gazdagságában rátarti s vele sűrűn akadékoskodó civitasz polgári uraival szemben.

1578-ban már nyílt ellenségekként állanak egymással szemben Balassi Bálint és Selmecbánya magisztrátusa, de valószínű, hogy már korábban is lehettek közöttük kisebb jelentőségű összetűzések, melyeket nem örökítettek meg Selmec annálesszei, vagy csupán nem akadtak még azoknak nyomára. Ilyen előzmény nélkül nehezen képzelhető el az a túlzott önérzet és szívós gyűlölködés, mely egy jelentéktelen sérelem miatt a selmecieket egész a királyig vitt, végesteien pörre szította. Az történt ugyanis, hogy Balassi egy nyári délelőttön, lovászával átnyargalt a selmeciek tulajdonában lévű Vihnye-fürdőre s ott, fürdőzés közben, a vele kötekedő és csúfolódó Rubigallus-gyereket, dúsgazdag selmeci bányatulajdonos fiát, alaposan helybenhagyta.