Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-03-01 / 3. szám - Egri Viktor: Aki Adyt inspirálta
gyakran mondja, hogy Szilágyi lírájában újat, egyéni ízt talál. Vallomása alapján nem nehéz megállapítani, hogy Szilágyi egyéni hangja nemcsak tetszett Adynak, de egyenesen inspirálta. Nézzük most közelebbről ezt a hatást. „Csak a pénzt" című versében így fakad ki Szilágyi: Úr egy van a földön, egy Isten az égben. Ki másba bízik, balga hiszékeny; Mi mást nem imádhatunk, csak a pénzt. Érette bárki cafatja leszünk, Mocskolva szívünk, eladva eszünk — Ki bánja! Pénzt! Pénzt ide, pénzt, csak pénzt! Mily dübörgő visszhangot vertek a Vér és arany költőjében ezek a fiatal Szilágyit annyira jelemző sorok! Egy forrás fakasztotta az érzést, egy ösztön ráng az idegeken, de míg az előd kínba fuló, széles hömpölygésű, pátosza még zilált és a szavak veretén tétova kezek munkája sejlik, az utód már csupa fojtott láz, egy hatalmas lélekzet, melyből sűrítve robban a vérben fogant gondolat: Én tudom, állom, hogy ez: a Minden S hogy minden egyéb hasztalan: Vér és arany, vér és arany. Stigmáltak vagyunk, énekli a költő, Szilágyi Géza. Szennyből a mennybe, égből szennybe Kell törnünk, bódultán kerengve: Isten vagy állat — csak ember soha. Burkolva kéjek biborköpenyébe, Melynek kábító kín a gyászszegélye, így élni váltig — meddő éltünk gonosz sora ... Ezt a hangot is ott találjuk az ifjú Adyban, amikor magtalan álmok bús rajáról sikolt és beszéde van a Halállal. A nászi kéjek vízióit így szólaltatta meg az előd:
