Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-03-01 / 3. szám - Telek A. Sándor: Tavaszi kép (vers)
TAVASZI KÉP Fogott az Isten egy Szinnyei-ecsetet S kihúzott egy tenger paraszti lepedőt; Az orrán pápaszem s mig lassan pepecselt, Ecsetje nyomában virág kelt, lepke nőtt... És nőtt, nőtt a nagy kép. A világ négy tája Sorra a vászonra ityeget-petyegett: A hegyet feltolta, a völgyet kivájta S az égre rózsaszín felhőt szórt eleget. Jól munkált. A réten kis bárány, kis liba. Tilinkós bojtárfi halióz a felhőbe. Leányok cikáznak, legényből sincs hiba; A rétfű selymébe Ámor van beszőve ... Odébb a lankáson két ökör fehérük. Barázda hosszában lépked a vén paraszt. Nyomában egy varjú billeg le-fel végig S déli-szél sodrában hancúroz a haraszt... A mesgyén kis borjú ficánkol csintalan. Nem győzi ostorral inteni pásztora. Hintái a gémeskút, örül, vagy bús talán: A feje lekonyúlt a hosszú tél során. Világít a falu kis tornya az égen. Az úton Krisztus-kép álldogált magába' És néz, néz végig az ébredő vidéken. Mintha az isteni festményre vigyázna. TELEK A. SÁNDOR
