Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-03-01 / 3. szám - Kossányi József: Itt maradtam… (vers)
ITT MARADTAM ... Falusi emberként éldegélek, kit nyugton hagynak kósza vágyak halkan pendülve szól a lélek Isten után, — ha szívem árad ... Éjszaka, ha szép volt az álmom, komor fekete föld fiának (kapuk, alól, ha rámkiáltnak) csendes örömmel magyarázom... Mint valaki írja nem lesz a lelkem: — fanyar igéknek zengő tenyere — de lesz a szegények, alázottak: szépítő kedve, jó kenyere ... Ott nagyon kell a szent alázat, irgalmas szív, esti ének, itt minden kis úr gőgben árad, ha szót vet a föld bús népének... Ide csak úgy sarutlan módon, egyszerű szívvel jöjjetek és mint ama szegény, ódon apostolkák nőjjetek ... Nőjjetek meg síró lázban, kitartásban, szenvedésben, a munka véres ritmusában, szántásban és nagy vetésben ... KOSSÁNYI JÓZSEF
/
