Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Szitnyai Zoltán: Csak játék volt

magukhoz Tinkát farsangolni. Két felnőtt lányuk van, hadd ismerkedjenek meg és barátkozzanak össze egymással. Táncolni, lovagolni annyit lehet, hogy az sok is. Tinka nem szívesen ment s az anyának rengeteg rábeszélésébe és késelésébe került, mire végre rászánta magát. Az özvegy utólag kissé félt is, nem lett volna e okosabb hagyni Tinkát, nem csinál-e majd valami lehetetlen dolgot ott is, hiszen nála minden lehetséges, ami lehetetlen. Aztán megjött az első levél, mely teljesen megnyugtatta a bárónét. Tinka úgy lát szik jól találja magát a rokonoknál. A levél, mint valami jókedvű gramofon lemez, magába szívta s szinte hallhatóan viszonozta Tinka felvidult kacagását. Talán a levél vétele utáni hetedik napon váratlanul, sáppadtan és sötéten betoppant Tinka. — Megjöttem — mondta komoran, de arról, hogy miért jött meg és hogy történt e valami, mert valaminek mégis történnie kellett, egy szót sem lehetett kivenni belőle. Csak napok múlva a roko nők levele derített világosságot Tinka gyors elutazásának körülményeire.

— Hisz ez e kislány egy tigris — Írták a levélben. — A szomszédos gróf, gazdag, fiatal és külsejében is igen kellemes férfi, naponta átlovagoit hozzájuk Tinka kedvéért. Tinka jóformán mással sem táncolt, mint a gróffal és szives kacajjal en gedte, hogy a gróf kérlelhetetlenül törtessen el vele, amint egy-egy fordulóért esedező férfi közeledett feléjük. Mindenki azt hitte, hogy kölcsönös a vonzalom, örültek és úgy kezdték venni a grófot, mint félig meddig vőlegényt... Aztán ... Ebéd után történt a szörnyű eset. Átvonultak feketézni az úriszobába Tinka és a gróf most is egy sarokba húzódva, mint máskor. A gróf halkan suttogott valamit Tinka fülébe. Egyszerre nevetés csattant fel, Tinkának magasba trillázó, kegyetlen neveié