Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

de megátolhatatlanul és egész bizonyosan öngyilkossá kell lennem.

November 4., reggel 8 óra.

Az éjjel egyetlen pilanatra sem hánytam le a szemem. Most is itt vagyok az íróasztalomnál, ahova tegnap este tíz órakor leültem és levelet kezdtem írni Karolinának. Nyolctíz levelet írtam s mind összetéptem. Hiába, az ilyesmit nem lehet levélben megírni. Nem is vettem észre, hogy nem ettem semmit, de megittam három üveg tokajit. Azt hiszem, hogy részeg vagyok Szakad az eső. Fázom. Érzem, hogy meg fogok halni. Feljegyzem az utolsó órákat, az orvosok okulására. A pulzusom száznegyvenet ver. Rolly, Isten veled!

November 4., alkonyat.

Még mindig zuhog az eső. Az ágyban fekszem. Szüleim nem tudják, hogy itthon vagyok. Tagjaim bénulnak. Azt hiszem, agyvérzést kaptam. Rolly, Pál, kegyelmes jó apám és édes anyám, bocsássatok meg.

November 6., reggel.

Nem tudom, mi történt velem. Most ébredtem fel, rettenetesen fáj a fejem. Miklós, az inasom, jéggel borogatja a homlokomat. Beteg vagyok. Az orvost elkergettem. Mondtam neki, hogy feljegyzek mindent, majd abból tanulmányozhatja a kóresetet. Nagyon izgatott vagyok és folyton émelyeg a gyomrom. Az éjjel Karolinával álmodtam . . . Karolina . . . ágyban feküdt, mereven, fehéren és . . . nem merem leírni ... az inasomat átküldtem Pálékhoz . . .

November 6», dél.

Karolina — hála Isten — él! Él! Óh, édes Istenem, csak Rollynak ne legyen semmi baja. Az éjjel ravatalon láttam őt, a halántékán kis piros folt és a sebből folyton szivárgott a vér. Mi történt velünk? Megyek Karolinához.