Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

és részeg állapotban, ha nagyon sokat ettem, ha éhes vagyok, ha Karolina valamivel megbántott, has Karolina valamivel boldoggá tett, ha egyedül tépelődöm, ha társaságban dőzsölök, ha egészséges vagyok, ha testi fájdalom gyötör — ez mind és mindig ok arra, hogy eszembe juttassa a nőt és megkivántassa. Valóságos istencsapása ez, szörnyű átok, vagy betegség, nem tudom, de ez az igazság. És mégis! Rolly szent és én megborzadok attól, hogy szentségtörést kövessek el. Rolly bálvány és én összetöröm ezt a bálványt, ha bebizonyosul róla, hogy ő is csak törékeny, vagy — óh szentséges Isten! — esetleg ő is esendő, mint a többi asszonybálvány.

Félek, hogy ebbe beleőrülök. Ha Rolly nem lesz az enyém, megőrülök a vágyakozástól, ha az enyém lesz, megőrülök a kiábrándulástól.

— Hát

lehet így élni?

Október 23.

Karolinával két nap óta haragban vagyok. Nem is tudom, min vesztünk össze. Azt mondtam Rollynak, hogy Pál jobban tenné, ha nem jönne haza. Felháborodott, hogy ilyen szeretetlen vagyok. Szememre vetette, hogy aljas és önző szándékokat takar ez a kívánság. Térden állva kértem tőle bocsánatot.

— Igazad

van, Rolly. Holnap írok Pálnak, hogy jöjjön haza.

Erre sírva fakadt s keserű szemrehányásokkal halmozott el.

— Úgy

látszik halálosan unod magadat velem — ezt ismételgette és egész testét rázta a zokogás.

Nem tudtam megvigasztalni. Kért, hogy hagyjam magára és csak akkor mutatkozzam a szeme előtt, ha hivat. Azóta nem mozdultam ki a házból. Legalább harminc levelet fogalmaztam, hogy kiengeszteljem és kimagyarázkodjam. De tulajdonképen nem is tudtam, mit kellene írnom. Miért haragszik: azért-e, mert Pált hazakivántam, vagy mert vele kettes