Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

ren és álmaimban, vele és nélküle, mindig vele foglalkozom s ilyenkor egy láthatatlan, undok szörnyeteg fülembe súg holmi értelmetlen általánosságokat, amelyek egészben véve csak azt jelentik, hogy Karolina is emberasszony, tökéletlen és esendő lélek, olyan mint a többi. Mi ez? Rosszhiszeműség? Vagy ez a szerelem?' Irtózom attól az advocatus diabolitól, akit állandóan a lelkemben hordok és nem merek szóba állni vele! Karolináról sem jót, sem rosszat nem akarok tudni. Például, ha Rolly kedves és kacér, kétségbeejt, mert a bennem lakó gálád szörny romlottságnak minősíti ezt. Ha Rolly hideg és kimért, ha közönyös vagy visszautasító, akkor . . . akkor kétségbeesem. De az is rettenetes volna, ha egyszer megvallainá, hogy az enyém akar lenni, Elképzelem, hogy egyszer megcsókol úgy, ahogy a szerelmesek szoktak csókolni; elképzelem, hogy egyszer az enyém lesz . . . Óh, olyankor irtózom tőle. De ha elképzelem, hogy erre még soha sem gondolt és soha nem is lesz erre rábírható . . . óh . . . akkor meg tudnám ölni Karolinát.

Érzem, hogy nevetséges vagyok, de mentségem az, hogy ezt még sohasem éreztem senkivel szemben. Inkább az a vétkem, hogy túlságosan érzéki vagyok. Ha őszinte akarok lenni, még soha sem volt erőm, hogy akár a legmocskosabb és legellenszenvesebb női lény tolakodását is vissza tudtam volna utasítani. Arról nem is beszélek, hogy minden valamire való asszonyszemély iránt leküzdthetetlen testi vágyat érzek, úgy, hogy a női cselédség láttára is felforr a vérem s csak gyávaságom, vagy hiúságom tart vissza attól, hogy megrohanjam. Bocsássa meg az Isten, de ez a szörnyű szenvedély még csak fokozódott, mióta Karolinába reménytelenül szerelmes vagyok. A nőket nem is tartom egyébre valónak, mint hogy . . . olthatatlanul kiváncsi vagyok minden nő testére... a legcsunyább testre is, csak azért, mert más, mint a többi, mert titokzatos, forró és eleven . . . ai leghitványabb csókra is kiváncsi vagyok s habár utána mindig meg is utálom magamat ... de a legnagyobb utálkozás közben elém kerül egy új, egy más, egy friss, egy ismeretlen, akkor ... Ha jó kedvem van, ha szomorú vagyok, józan