Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

történik, hogy író lesz belőlem, habár az írást nem tartom valami különösen úri és férfias erénynek. Azt azonban fogadom, hogy ezek a naplók sohasem kerülnek idegen kézbe — Karolina, természetesen nem idegen kéz. Vág néhány bűnöm, — a naplóírást is titkos bűneim közé számítom. Nem szeretek mezítelenül mutatkozni, még legjobb barátaim előtt sem, van bennem olyfajta leküzdhetetlen szeméremérzet, aminőt siheder-korunkban a női nemnek tulajdonítunk. Később természetesen rájövünk, hogy a nők testileg is, lelkileg is szemérmetlenebbek a férfiaknál. Még a szégyenüket sem tudják titokban tartani. Testi hibáikat rejtegetik ugyan, de csak addig, amíg ruha van rajtuk. Ha szeretőjük előtt levetkőznek, petyhüdt mellüket, elnyomorított lábukat, kiütéses, durva bőrüket is leplezetlenül hagyják, ami természetesen az első ölelkezések mámorában még nem nagy baj, de később végzetesen kiábrándító. Ezt szobaleánynál és hercegasszonynál egyformán észrevettem.

Igaz, hogy bennem is él a vágy: pellengérre állítani testi és lelki hibáimat. Ez, úgylátszik, minden ember közös tulajdonsága. De én magam előtt is lenyúzom magamról a bőrt, az emberek többsége pedig titokban meg van győződve a saját tökéletességéről. Ez nagy különbség. Az emberek, ha hibáikról beszélnek, ezt rendesen azért teszik, mert hallani akarják a cáfolatot. Elvárják, hogy hibáikat akként magyarázzuk, mintha azok csak túlságba vitt erényeikből erednének. Ha nem tesszük meg nekik ezt a szívességet, megneheztelnek és irigynek és gonosznak tartanak, vagy esetleg ostobának, akik ésszel fel nem érjük az ő emberfelettiségüket.

Én magamban is, másokban is látom a hibát s mindent összevéve, mindenek között magamat tartom a legtökéletlenebb teremtésnek. Nem haragszom, ha mások megítélnek, sőt titokban örülök, hogy rosszabbat nem mondtak rólam, mert bűneim igazi nagyságát még csak nem is sejtik.

Egyetlen ember van a világon, akit nem akarok megbírálni s az az édesapám; egy másik emberről pedig még csak gondolkodni sem merek, mert rettegek, hogy valami rosszat leszek kénytelen felfedezni benne; ez Karolina. Éb