Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

hogy mit kell mellette szenvednem! Stepherl, védelmezz meg engem!

És belekapaszkodott Stepherl karjába, mint egy vízbefuló, kétségbeesett arccal, görcsösen és egélsz testével hozzá simulva. E pillanatban nemcsak Pál és Stepherl, de még maga Karolina sem tudta volna megmondani, hogy mi volt ez: gyerekes, ártatlan naivság, vagy kiszámított, pokoli kacérság?

Stepherl huszonhárom éves volt, Pál bátyja huszonöt, Karolina húsz.. Mind a három még alig hagyta el a gyermekkort. A kapitány elámulva nézett az asszony szemébe. Most ■fedezte fel, hogy Karolinának milyen nagy, tiszta, bársonyos, sötétkék, csodálkozó szeme van. Egészen rendkívüli és csodálatos szem. Nem is emberi, hanem állati szépségű szem.

A lakáj jelentette, hogy az ebédet feltálalták.

II.

Azokban a hónapokban Bécs élete szakadatlan tivornyákban tobzódó farsang volt.

István gróf belevetette magát ezekbe az orgiákba, de részegeskedéseit és szerelmi kicsapongásait majdnem mindig elmondta Karolinának, Nem is tudta, mi indítja erre: a gyónás és vezeklés kényszere-e, vagy az a csiklandós érzés, hogy szép, fiatal sógorasszonyával ilyen témákról beszélhet. Annyi bizonyos, hogy az ilyen gyónás mindig nagyobb gyönyörűséget okozott neki, mint maga a bűn.

Karolina nélha mulatott a fiú kalandjain, néha megpirongatta túlságos mohóságáért és mértéktelenségéért, néha kinevette tapasztalatlansága és naivsága miatt. De az is megtörtént, hogy eltorzult az arca és nem engedte a kezét megcsókolni.

— Utálatos vagy.

Stepherl megijedt és könyörgésre fogta a dolgot.