Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

— Bocsáss

meg Rolly. Én is utálom magamat.

Tagadhatatlan, hogy Stepherl mindig őszinte bánatot (érzett. Gyermekkora óta minden röpke kalandja után boldogtalanná lett, mintha valami drága kincset vesztett volna el, becstelenséggel és aljasságai vádolta magát és megfogadta, hogy olyan életet él, mint a szerzetesek. De ehhez az erkölcsi csömörhöz újabban kínzó lelkiismeretfurdalás és bűntudat is járult. Mardosó önvád, mintha valakit megcsalt volna. Ha ilyenkor ránézett Karolinára, szeretett volna előtte megsemmisülni. Mintha ezt a szép, tiszta, drága lényt is meggyalázta volna. De aztán hirtelen azt kérdezte magától: Mi köze ehhez Karolinának?

A legutolsó gyónás után Karolina szigorúan rászólt:

— Ezentúl

ne mondj el nekem semmit. Miért gyónsz te nekem?

Stepherl nem tudott felelni. A füle zúgott és nagy fájdalmat érzett a halántéka táján s a szíve körül. Némán bámult maga elé, a cipője hegyére. Érezte, hogy elviselhetetlen hőség van a szobában, a homlokán mégis jeges csöppek gyöngyöztek. Legszívesebben odahajtotta volna fejét Karolina ölébe, mint egykor az édesanyjáéba, nagy sírás vagy ijedtség után. Egész teste dermedt és fáradt votl a kiállott testi-lelki szenvedéstől. Végül felkiáltott.

— Mondd

meg nekem, édes jó Rolly, mit kel! tennem?

Karolina szeme lecsukódott és csak maga-magának ismételgette.

— Azt

én sem tudom. Csak arra kérlek, ne beszélj többet ilyesmiről nekem. Nem szabad. Bűn.

★

Másnapra mind a ketten megkönnyebültek. Egy kamarazenés teán találkoztak és valaki éppen az orosz cár ésWrbna Flóra grófnő öltözködési versenyét mesélte. A dolog úgy történt, hogy Zichy Károlyéknál nagy társaság volt együtt tegnap este, ott volt Flóra Wrbna grófnő is, aki szépségével már