Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Kodolányi János: Majális

lent,az ucca végén, hangzott a zsivaj, éljenzés, idelent, ahol a kis fiú állt, a magyar lányok virító ruhái, kötényei, habfehér ingei tés szoknyái ragyogtak s a magyar férfiak ezüstgombos sötétkék ruhái és a csizmák villogtak mint a tükrök.

Most lent, messze az ucca végén, tízszeres erővel bummogott és csettegett a zenekar. S lassan kialakult a lomhán lefelé vonuló tömeg mozgása. A kétoldalt tolongó passzív nézők között, mint partok között mozgott felfelé a menet. Ahogy közeledett, mindig jobban kivált az élen haladó csoport: két felől két árvalányhajas legény, egyik borotvált arcú, fehérharisnyás lenszőke sváb, a másik kékruhás, csikorgócsizmás, pörgekalapos, hegyesbajuszú, felvégi magyar, egyenletes léptekkel vezette a hatalmas kost, a legnagyobbat, ami a környéken megtermett, a legszebb csigaszarvút és a leghosszabb bundájút. A hófehérre mosott hatalmas állat keményen lépkedett, széles, bozontos homlokát leszegte, szarvait, melyek olyanok voltak kétfelől, mint két fonott kosár, szinte lehúzta a sok piros, kék, zöld és fehér szalag, nyakától kezdve egészen a farkáig minden gyapjútincse sűrűn és gondosan be volt fonva raffiával, színes szalagok füzérével, mint uszály húzódott mögötte a pántlikák hosszú, zörgő fonadéka s elkeveredett a porral. Közvet lenül a díszkos mögött haladt a zenekar. Még bírták a zenészek, noha már vörösek voltak, a szemük kidülledt és a nyakuk kidagadt vörös fejükből, kék volt az arcuk, sűrűn törölgették a homlokukat. De a csárdásütemű vad hajrá csattogott a hangszereken, harsogott, zengett, a dobos pukkadásig verte a nagydobot és a cintányérok villogó köröket írva zengették a svábos tempót. A zenekar rút ritmusára keményen díszelegve léptettek a „veteránok", a Boszniát járt hadfiak négyes rendekben, kék egyenruhában haladtak kényelmes díszlépésben, mert ők megszokták a katonás rendet és a fegyelmezett felvonulás számukra olyan volt, mint a sváb „Arany Bárány" számára a hálóingben és kötött sapkában való újságolvasás. Nem voltak sokan a „veteránok", ilyen ünnepi alkalommal azonban mindig fölvonultak az uc-