Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Zsadányi Mária: A krumplileves

— Ebből

elég legyen! Hangod ne halljam! Kárálni azt tudsz. Hát éh nem dógozom? Tán a napot lopom? Vén ember létemre hajnaltól ott görnyedezek a földön. Te, te elrugaszkodott ördögboszorkánya, nem mondanád meg, kit öljek meg, hogy elibéd önthessem a pénzt? . . .

Az asszony hirtelen enyhült arccal bámészkodott az urára és csendesülő szóval mondta.

— A

krumplit kén eladni . . . Holnap vásár lesz . . . Bevihetné kend.

Baka István nem szólt többet az asszonyához, hanem étel nélkül fordult ki az udvarra Csak a sötétedő estében tért meg a megrakott szekérrel. Mari néni fürgeséggel tipegett eléje, de az öreg, mint a kutya az idegenre, úgy mordult rá.

— Zsákot

hozz! . . .

Az öreg asszony elibe terítette a zsákokat és félő pislogással tekintgetett fel rá. A szava duruzsoló volt, akár a kályha melege.

— Túrós

laskát készítettem . . .

Edd meg!

Rozsdaszínű folt szőtte át a sötétséget, amikor másnap István a krumplival megrakott szekérrel elindult a város felé. Méiy csend borult még a falura, csak a lovak álmos kocogására riadoztak a kutyák és néhol kakas kukorékolása harsam a hajnalba.

A város vásártere már erősen népesedett, amikorra megérkezett. (Búzával, gabonával, krumplival rakott szekerek álltak és lovasrendőr pálcája, mint karmester a zenekart, igazította őket a sorokba. A cédulás ember, mint fürge kopó már ott is volt, még el sem helyezkedtek. Hirtelen elevenedett a piac, kinálgatás, alku zaja zsibongott a levegőben.

István egyben adta el a szekér krumplit. Zsidó vette meg és három új százast nyomott a markába aztán beleparolázott az István tenyerébe.

— Használja

egészséggel!

Az alig szisszentette a foga közül.

— Helye

van mán annak.

Kora délután lett, készen a vásárral lés akkorára erősen