Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Juhász Géza: Tudomány vagy csillagjóslás. Egy készülő irodalomtörténet elé

Vörösmartyt? S hozhatja-e közel korszerű átértékelés nélkül? A mai tudós mintha olyan pénztári ellenőr volna, aki utánaszámolás helyett lemásolja az előterjesztett üzleti mérleget. Az ilyen elődtisztelő ellenőrt kirúgnák, dd az elődtisztelő irodalomtérténetíró, ha nem vigyáz magára, leépítő korunkban is egyetemi katedrába pottyan.

Hiszen az úttörők meg is érdemlik a tiszteletet, bátor legények voltak, vállalták az ítélkezés kockázatát. Toldy Ferenc annyira érvényesítette a maga romantikus ízlését, hogy a realista esztétika diadala után siettek is elfeledni. Első irodalomtörténetünket ő alkotta meg. Már ö kijelölte közismert korhatárainkat. Csupa történelmi évszám; 1526, 1606, 1711. Még fokozta az irodalomtörténet história-jellegét Beöthy; könyve címében sem titkolta, hogy főleg a nemzeti tartalom érdekli. Legalább nem árult zsákbamacskát. Az ő találmánya a nemzeti irodalomtörténetben a fából vaskarika elnevezés: nemzetietlen kor (1711—1772). Ebből mégis) kiderült annyi, hogy az irodalom csak a sajátbőrében fér el repedés vagy lötyögés nélkül.

5. Taine

hatalmas erőfeszítéssel megmutatta, hogyan lehet korbevezetéses mozaikok helyett az irodalom összefüggő életét ábrázolni. Nálunk csak Bodnár Zsigmond vállalkozott ilyesmire. Több mint negyven éve egységes szempontból munkálta keresztül irodalmunk egész anyagát. írónak sokkal szürkébb, mint Taine, az alakítás belső csínjabínyját távolról sem ismeri annyira. Régi irodalmunk túlrészletezésével ki is fullasztotta az érdeklődést, úgyhogy csak Katona Józsefig jelent meg a kísérlete. Mégis teljes figyelmet érdemelt volna, de épen a szakemberek kiáltották ki fantasztának.

Bodnárt nemcsak az egyes írók érdeklik. Vilá