Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Juhász Géza: Tudomány vagy csillagjóslás. Egy készülő irodalomtörténet elé

gos látomása van irodalmunk egész fejlődéséről. Sok találó finom megállapítással tapogatja ki az íróegyéniségekben a kor közös vérlüktetését. Sajnos, ha erényei nem mérhetők Taine-hez, hibáiban osztozik: mindketten anyagi okokból magyarázzák a szellemi jelenségeket. Taine a nagyüzemesíthető környezetelmélet apostola, Bodnár meg a hatás, ellenhatás hullámvasútján robogtatja végig irodalmunkat, hol fizikai, hol esztéíikai értelmet adva az akció és reakció fogalmának. Másik közös bajuk, hogy világ magyarázók: filozófusok, nem irodalomtörténetírók, — különösen Bodnár. Szerencsétlenségükre épen az irodalmon lehet legkevésbbé igazolni gépies tételeiket.

Ha Bodnár hatáselmélete hatástalan maradt, Taine-nek még kevesebb öröme telnék világsikerében. A legkitartóbb hullarágókat ő szabadította az irodalomra. Addig elemezte a műalkotást, míg a mű alkotóstul együtt el nem tűnt. Nála az egyéniség egy összeadásművelet végösszegévé jelentéktelenedett. Vedd a faji eredetet, tégy hozzá két kiló családfát, negyedmázsa korszellemet, ugyanannyi tájhatást, másfél frank árú ókori reminiszcenciát vagy ami épen szükséges: — máris kész Shakespeare, vagy Byron akit parancsolsz.

Hogy lobogott föl egyszerre minden doktori ambíció. Hogy kezdett búvárolni minden érzéketlen szorgalomi Rendjén is volna ez, hiszen építeni csak anyagból lehet: márványból, betonból, üvegből vagy vályogból. De a mi derék kőfejtőink és téglavető cigányaink palota-tervező gőggel potrohosodnak a világban, ha sikerül nyersanyagukat egyenlő rakásokra szétteríteni a mezőn. Ilyen anyagrakás Pintér irodalomtörténete is. Mint teljesítmény minden magasztalást megérdemel. Nagyobb irodalmakban az ő vállalkozását egész