Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Juhász Géza: Tudomány vagy csillagjóslás. Egy készülő irodalomtörténet elé

botorkálnak előre. Hollywood minden készüléke, rendezői; fogása elég-e, hogy ezt a tarka végtelen játékot megrögzítse? Az eddigi irodalomtörténeti eljárások aligha. 3. A bevezetések külön veszélye vagy ügyet­lensége, hogy olyan dolgokat hangsúlyoznak, amelyek nem tartoznak az alkotás lényegéhez. Furcsán hangzik, de az emberiség ma sem tudja, hova sorozza az irodalmat. S ebben a fogalom­zavarban alighanem maguk a költők a főludasok. Még Arany is azt mondja versíró tanítványának, Tisza Domokosnak, hogy ha felnő, a haza „komo­lyabb munkásságot" kíván tőle. S ez nem bajusz alatti sunyítás, Arany nem azt akarja vele az úri műkedvelő tudtára adni, hogy nem veszi komolyan a rímgyakorlatait. Nem, ő szintén meg van győ­ződve, hogy az államférfi komolyabb dolgot mű­vel, mint a költő. Ma is írók légiói minősítik tűz­­revalónak a nem politizáló műveket, s aki közülük az ellenpártot ócsárolja, még türtőzteti magát, de ha az elefántcsonttorony jut az eszébe, vérbebo­­rul a szeme. Schiller szintén cifrát téved azzal az ötletével, hogy az irodalom s egyáltalán minden művészet: játék. Ha játék, játék az egész világ. A művészet, s leggazdagabban az irodalom, a teremtés foly­tatása. Petőfinek igaza van: „Ott, ahol megszűnik az Isten világa, új világot teremt mindenhatósá­ga." Legjobban a; játszó ember, a művész hasonlít a játszó Istenhez. Akármennyire fütyöl a művészet a földi korlátokra, nem a szellem fölös gőzének kisüvítése, hanem életforma, mégpedig a legtel­jesebb, mert a legkevésbbé akadályozott. Hiszen csak a belső gátlás számít, míg a mondanivaló testet nem ölt a papíron. A külső érvényesülés nehézségei nem lényegesek: minden cenzúrát ki

Next

/
Thumbnails
Contents