Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Eme.: Színház-film

szerepében. Makláry néhány hangja, mozdulata olyan művészi, hogy mikor már eltúlozza jelenését, akkor sem tud bennünket kiábrándítani. Zala Karola és B o n d i István egy jelenése és Peti gyümölcsárusa emelkedik még ki, a jó együttesből.

Tárnái Ernő gondos rendezését és a díszleteket nagyon megdicsérjük.

BELVÁROSI SZÍNHÁZ. A VALLOMÁS.

M e I 1 e r Rózsi színmüve 3 felvonásban.

Ha elfogadjuk azt az állítást,*

hogy az eredeti történés, a személyes élmény mindég nagyobb hatású a kitalált történetnél, akkor a Vallóm á st a jobb darabok közé kell sorolnunk. Ha ellenpróbát tennénk talán ártanánk a darabnak. De nem is tehetnénk, mert a Vallomás fele részben eredeti történés, másik része pediq kitalált mese. Ezen a tényen semmi kifogásolni valót nem találnánk, ha ezt a két színmű etemet nem lehetne még laikus szemmel is pontosan kettéválasztani. Hogy ezek a határvonalak eltűnjenek, ahhoz édeskevés a jó színpadi érzék, írói önbizalom és más szerzői jótulajdonságok; nélkülözhetetlen a művészi hit és a magasabb rendű író varázsos ereje. Ennek ellenére bízunk M e I I e r Rózsi színpadi jövőjében és nem lenne meglepetés, ha drámaíróvá erősödve találkoznánk vele a festett világ napjainkban anynyira rosszúl értelmezett dobogóján.

Az első felvonás „kitalált", tele van hamis helyzetekkel és kong a színpad a hamis hangoktól. H e r - ner és Wonak mérnökök vannak a színen. Wonak elmondja, hogy selyem inget öltött és esernyőt vásárolt, mert lánykérőbe megy. Ka r ■ ! a jön és Hernerrel azonnal feleslegesen tépik egymást; szerelemből. Majd K a r I a többször H e r - ner nyakába kapaszkodik, hogy annál rosszabbnak lássuk. H e r n e r közben tízezer slllinget vett át (este hat óra előtt!) másnapi kifizetésre, hogy azt reggelig munkaasztala (egy mérnöki deszkaasztal!) fiókjába zárhassa, illetve a fiók mellé a földre ejthesse. Éppen akkor akad ugyanis más néznivalója, mikor a pénzt a fiókba kellene tennie. H e r n e r és K a r I a elmegy, Wonak viszont a lányos háztól visszatér az itt felejtett esernyőért és a földön heverő pénzköteget zsebrevágja. A második felvonás elején még az igazság szolgáltatást ostorozza a szerző, hogy később annál biztosabban vezesse hősnőjét halálosan küzdelmes útján.

Egy kedélyesen nagyképű rendőrtanacsos, nem tudni mi okból mindenáron H e r n e r t akarja V álló m á s -ra bírni. W o n a k o t annak ellenére, hogy fogalmazója bűnösnek tartja és alapos gyanú is van ellene, teljesen figyelmen kívül hagyja.

Hernert letartóztatja, mire Kar- I a magára vállalja a lopást. Drámai esemény. Kar la abban a tudatban áldozza fel magát, mert azt hiszi, hogy H e r n e r valóban bűnös és így akarja megmenteni. H e r n e r ki is szabadul, de teljesen K a r I a ellen fordul, elszörnyed annak — önmaga vállalta, — cselekedetén, olvasatlanul dobja el börtönből érkező leveleit is. Az elmeorvos szakértő és KARLA börtönbeli jelenése már a legteljesebb élet. Ez a legmodernebb emberkínzás tökéletes ábrázolása. KARLA hősnővé teljesedik és a darab nem várt magasságba lendül. Apró emberi kívánságok, egy jó szó, egy tiszta tekintet, egy látogató, egy levél „kintről": óriásokká nőnek ebben az élő sírban. Herner egy lánypajtásánál keres és találna is vigasztalást, de a döntő pillanatban elmenekül a vigasztaló barátkozás elől. Itt már a férfialak is elnyeri hősi jellegét, benne a kiválasztottat, a teljes szerelemre, szenvedésre, boldogságra született embertársunkat irigyelhetjük. Éreznünk kell, hogy KARLA és HERNER szerelme a köznapi emberek számára soha meg nem ismerhető valóságos szerelem, ami az élettel együtt születik és csak az élet utolsó szikrájával múlik el.

K a r I á n a k kitelt a büntetése, jószándékú ügyvédje vacsorára várja, hogy segítségére lehessen az életbe való visszataláláshan és a szabadság első nagyon nehéz óráiban mellette legyen.

Igen nagy jelenés még K a r I a és Herner találkozása; a „megbántott" Herner szemrehányást tesz K a r I á n a k, aki pedig úgy jön feléje, hogy minden szenvedést elfe