Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Eme.: Film

lejtett, egy szót sem beszél majd a múltról és már a puszta találkozásért kiegyenlítettnek veszi H e r n e r minden „tartozását". Szinte összeroskad a két ember az egymást vádolásban. W o n a k megjelenik — „a tettes visszatér az áldozathoz" — hogy letartóztathassák. Karla minden hatást mellőzve, hang nélkül omlik egyik bőr karosszékbe, fejét is elrejtve annak támlájába, és mégis ez a darab és Karla leggyőzelmesebb pillanata. A három ember boldog dermettsége nagy pillanat, és most kellene összezáródni a függönynek. Nem ez történik, még kapunk egy „hatásos" jelenést. Karla feláll győzelmes helyzetéből és halucinálva előre jön, alig tudják megnyugtatni.

Ezt a szerzői és rendezői intézkedést nem tudjuk megérteni. Az elég sűrűn előforduló játékhibákért és stíiustalanságokért elsősorban szintén a rendezés felelős. Igaz, hogy a darabrendezés szempontjából nehéz feladat és a hozzáértésen kívül elsősorban érzéket igényel.

Bulla Elma ezzel a szereplésével a budapesti színházi világ érdeklődésének központjába került. Legfőbb érdeme, hogy túlzásokra nagyon is hajlamos szerepét a legigényesebb néző számára is élvezhetővé tudta tenni. Értékemelő, hogy ez kimutathatóan egyéni érdeme. Páger Antal a számára új területen is művészi ösztönnel ismerte fel feladatát és az összhang érdekében még áldozatokat is hoz. Jól elképzelt és gondos alakítás B o r a y ügyvédje és B a r ó t h y elmeszakértője, Szigeti Jenő kimeríthetetlen gazdagságú alakító képességével tűnik ki, míg Keresztessy Mária egyetlen jelenésében is áhítatos átérzéssel él a színpadon. A szemét állandóan forgató Z. Molnár (rendőrtanácsos) néha még így is elhitető figura. A fiatal Apáthy természetes és kellemes.

Gara Zolián díszletei annyira hozzátartóznak a darabhoz, hogy azokat külön megcsodálni nem is lehetett. Ennél nagyobb eredménye díszlettervezőnek nem is lehet.

EME.

FILM

A MESEAUTÓ.

Nem először találkozunk a vezérigazgató úr és a kis hivatalnoklány szerelmi történetével; könyvben, filmen és színpadon. Mégis haladást jelent ez a film az utóbbi időkben készült magyar filmekkel szemben, mert ha nem is mindég filmszerű, de elejétől végig; úgy a meséje, mint a párbeszédek, a színészek játéka dicséretesen ízléses.

A meseautó hivatalnoklánya csupa vágyódás a csillogás és pompa után, de ő azért más mint a többi. A vezérigazgató úi rangrejtve ismerkedik meg vele, mikor éppen megcsodálja a meseautót. Gyakorlott szeme rögtön látja, hogv ez a kislány az autóban is csak a mesét keresi és mert nagyon szép is, a meseautót neki ajándékozza.

A kislány legfőbb álma teljesült; a meseautó valósággá vált. A vezérigazgató pedig álnéven, mint soffőr betársul a kocsiba és így az ő vágya is teljesedik; a kislány nem a vezérigazgató urat, hanem az embert szereti meg benne. Végül is feleség lesz a kislányból, pedig erről nem is álmadozott, szinte úgy tűnik fel, hogy erre nem is vágyakozott. Persze ez nem olyan kihangsúlyozott a filmen, lehet, hogy ez csak filmírói, vagy rendezői figyelmetlenség.

Maga a mese fordulatos és néhány szellemes cselekmény is élénkíti. Bizonyos, hogy a magyar filmekkel szemben teljesen igénytelen közönség jóval többet kap a megszokottnál. A belső képek még kissé színpadiak, de annál szebbek a külsők; a budapesti és lillafüredi város és tájképek. Az első magyar film, ahol észrevették, hogy a tájbemutatás önmagában unalmas és néhány táj és város részletet egy-egy szereplő vagy cselekmény hátteréül fényképeztek.

A kiállítás olyan jó, hogy érdemesebb filmtörténetet is ki tudna szolgálni.

Nagy hiba, hogy a magya, színészek nem tanulják meg a filmjátékot