Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Marék Antal: Az új írógeneráció és a kritika

tásos kritikusok véleményére, mert érzi, hogy azok benn élnek minden idegszálukkal az ő s így közvetve a magyar­ság problémáiban. A hivatásos kritika túlságosan elvonatkoz­tatott, néhány esztendő alatt számtalanszor megfordult ten­gelye körül a világ kereke s így maradt számára ez a lázon­gó szerencsétlen fiatal lélek örök időkre rejtély. Az a fiatal­ság, amely Budapesten, Debrecenben, Szegeden jelentke­zett, meglepő tárgyi ismeretekkel rendelkezik, szebb jövőt akar s a múlttal csak annyi kapcsolata van, amennyi magyar ságát végzetesen és örökéletűen determinálja. Senki ne féljen attól, hogy a kritika, mint tudomány elvész ennél a fiatalság­nál az impresszionista kritika lazább kereteiben. Attól se tartson senki, hogy esztétikai és ethikai hiányokra bukkan, azt se higyje, hogy az irodalomtudomány átértékelése (akár Szerb Antal irodalomtörténetét véve példának) egy minden­áron reformálni akaró nemzedék felforgató törekvése. A szellemtudományok területén kitört lázadás legutoljára a kri­tikában fog elcsendesedni s így soká kell még várni, amíg a régtől áhított egységes kritikai közszellem az elvek ekkora vi­harában kialakul A magyarság új helyzetének mások a kívá­nalmai társadatolmtudományi, jogi, egészségügyi, technikai téren. Mindazt sajátságosán átérezte ez a fiatalság, legége­tőbb problémája a falu, a faluban az egyke, az egykében ennek a jobb sorsra érdemesebb fajtának a pusztulása. A századelő közönségét a férjhezmenendő Gyurkovics lányok sorsa sokkal inkább érdekelte, mint a dunántúli magyarság pusztulása. Ma ezernyi szociális problémát vetett fel a ma­gyar élet, amivel nemcsak az íróknak, hanem minden élő s ép embernek számolnia kell. A fiatalság már ott van az első vonalban, a vidéki centrumok ma nem adnak tehetséges író; Budapestnek, hanem maguk is egy-egy irodalmi centrummá válnak. Soha élénkebb kultúrélet nem volt vidéki nagyobb városokban, mint ma. Ennek szükségszerű folyománya, hogy ennek a fiatalságnak a hangja rendszertelen még, évszáza­dok óta akart szóiani s csak most jutott hozzá. Könyvet ajánlhat, amit a hivatalos kritika kellő óvatossággal fogad s érdemében nem értékel.

Next

/
Thumbnails
Contents