Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Marék Antal: Az új írógeneráció és a kritika

Úgy érzem, itt van féltenivalója a kritikának, aminek védelmére Kozocsa nagy felkészültséggel s olvasottsággal s bizonyára csupa jó szándékkal készült. A kritika kétségtelenül mély ethikai felfogást követel- érzi ezt mindenki, aki egy-egy könyvet elbírál. Soha új könyv nem állítódott be az irodalmi fejlődésbe jobban, mint éppen ma, amikor minden magyar regény úgyszólván meglepetés számba megy. Bár tudnánk, mi az a cél, ami felé az irodalom halad? Az európai horizont, amely alatt megszámláltatik ma minden magyar könyv, talán feleletet fog adni erre később. A világ több-kevesebb eltéréssel halad valamerre, világbékét emlegetnek mind gyakrabban a világháború után, a megveszekedett népek között keressük az embert, a tisztát, a magasabbrendűt . . . Talán idevezet az irodalom is, népek békéjéhez, egy egészen kivételesen nagyszerű kultúrához, családhoz, gyerekhez s a lélek napfényes véradásához.

A magyar kritikát nem kell féltetni. Folyóíriatok kritikai rovatában talán már új Ambrus Zoltán született, aki eszményi kritikusa lesz a szépirodalomnak. Az ő bírálatát is átértékelik majd a század vége felé a fiatalabbak, beállítják majd a századelő irodalmi termését abba a fejlődési irányba, amelyre ők esküsznek szentül.

Mert az irodalom fejlődése messze, ismeretlen célok felé mutat.

MARÉK ANTAL