Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-02-01 / 2. szám - Reményi József: Magyar író amerikai naplójából. Lírai sorok a pragmatikus filozófia hazájában
gal, amellyel szemben a butasággal előhívott tantalusi kín is érzéketlen. ★ Hitvány náddal tetőzött házakról esik szó. A középeurópai és délkelet európai falvak nyomoráról. A sebbé feldagadt sorsról, ahol embernek lenni szegény végzét, dicstelen dicsőség. A fátum vityillóvá züllik, s benne a vigasz-szavak is dideregnek. S mialatt ki-ki beszámol európai útjának emlékeiről, hirtelen úgy érzem, hogy mindenkinek ajkán forradás ég s az össze-vissza kínzott amerikai jólét közepette a beszélgetők ráismernek a maguk lelkének elcsigázott útjára, holott rendes otthonban laknak, ahol fürdőkád van és telefon s a kényelem egyéb gyakorlati áldása. * Francois Maurice kedvenc szavajárása, hogy az élet kíméletlenségének ellensúlyozására a más leikébe kell beleilleszkednünk. De ezt az elvet alkalmazni néha nehéz, igen nehéz. Mit szóljunk ahhoz az emberhez, akiből trágyahangon tör ki a fanyarság? Mit szóljunk ahhoz az öntelthez, akinek jelenlétében forrástalan sziklává válik a legszebb táj? Lélek, védekezz, védekezz! Gondolj azokra, akik jókedvűen isszák a nap borát s a terített asztalt megosztják mással s édesítsd meg szavadat hálával, amikor arra a hazai udvarra emlékezhetsz, ahol fehér nárcisz nőtt s örvendezz, amikor azt a gyermeket látod magad előtt, akinek mosolya nyíltan szaladt feléd. ★ Megint találkoztam a kínai diákkal, akiről azelőtt említést tettem. Immár az ismeretlenség válaszfala összeomlott közöttünk. Ez úttal belőle áradt ki a közlékenység, s elmondta, hogy álmában kínai gyékénypadlón járt s a legyezők suttogásában elhalt aZ, ami leverő s megfürdött parfőmvízes kádban s kizökkent abból, ami nyers és durva. S a fürdő után színes ködmönt öltött fel, papucsa selyemből volt s a lelke útja szegélyezve fákkal, rajt' verslevelekkel. S én
