Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Possonyi László dr.: Külföldi irodalmi szemle

százalékosan s hogy egyszerre nem lehet többeket szeretni. Az Ida Elisabeth gyermekei egyben s másban örökölték apjuk állandótlan természetét. Az anya aggódik értük. Ki tudná kifürkészni ezeknek a zsenge lelkeknek titkait, hajlitatlan lelkűknek kétségeit és viharait. Mikor anyjukat az új férfival látták, akkor sem beszéltek, csak öntudatlan megremegésükkel és szemük szomorúságával. És most, mikor látják, hogy az anyjuk milyen nagy dolgot művel értük, mikor lemond a vőlegényéről, újra csak a szemük beszél. Megértették, hogy az anyjuknak mibe került ez a lemondás, s ennek a példának a tüzében valahogy megedződnek. Zsenge korukban férfivá válnak és anyjuk bátran indul velük tovább az életbe, amelyet eddig sikerült megharcolnia.

Három alak vézna váza ez csupán. De egy egész új világ erői és megváltódása lappang ezek mögött az asszonyi sorsok mögött. Egy új Európának szellemét sugározzák szerteszét, amely vagy újra keresztény lesz és megtartja a helyét a világban, amit évezredeken keresztül való folytonos fejlődésben vívott ki, vagy elsülyed majd, hogy Ázsiának vagy Amerikának Görögországa legyen csupán, ahonnan a1 világ egyideig még importálhatja magának egy intellektuálisan túlérett alexandriai civilizáció termékeit, de amely Európa nem fog tudni megállani az ősi természetes erőkből duzzadó világrészek versenyében.

POSSONYI LÁSZLÓ dr.