Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Balla Borisz: Az álarcok és frázisok halála (Második beszélgetés Eibl professzorral)

AZ ÁLARCOK ÉS FRÁZISOK HALÁLA

Másodiik beszélgetés E i b I professzorral.

Kérdező: Beszélni kezdtünk múltkor az új világszellemről. De minden korfordmilónál az új szellem csalhatatlanul ki szokta keresni magának az új emberek első garnitúráját. Az első megvalósítókat: egy új kor új követeit. Ezeknek homlokán most is egy félreismerhetetlen, közös jegynek kell ragyognia . . .

Eibl professzor: Többek között, de úgy lehet elsősorban s mindennél fontosabb ismertetőjel a következő: Az új államférfinak nemcsak harcolnia kell az igazságért, szóval, törvényjavaslatokban és rendeletekkel. De igazságban kell élnie is. Személyes életét értem.

Kérdező: Ez az aszkezis ideálja megint?

Eibl professzor: Úgy van. Ez az aszkezis ideálja. Ennek a szellemnek közeledő szárnysuhogása minden ország fölött hallatszik. Nem az okosság, de a bölcsesség a kötőanyaga, mellyel épít; bölcsesség azonban nincsen önmegtagadás nélkül. Egy részletpélda: Doumergue miniszterelnök vérbeli, idős liberális francia politikus. Távolról sem az új ember. De hogy a helyzetet ma Franciaországban fenntartsa, ő sem a liberális politikai tapasztalatok presztízsére támaszkodik már a közvélemény előtt, hanem megbízható egyéniségének kisugárzására, közismert becsületességre. Egy nem-politikai ős-elvre tehát, melynek, ha jól megnézzük, több köze van a valláshoz mint a politikához. A bizalom az új világ törvénye szerint nem a politikusé, hanem az apostolé; nem az „okos emberé", hanem a bölcsé!. Nem a diplomatáé, aki megnyírja a régi, fonnyadt bokrokat, hanem az aszkétáé, aki vérével és verejtékéivel öntözi az elszáradt, elromlott talajt. Miért? Hogy u/jra vessen s új élet nőjjön belőle. A nyugati kultúrakörnek egész rádiuszában azonban, vagy nevezzük — talán