Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - János Alfréd: A batta nyelv-mester

zik. A python, uram, derékvastagságú óriáskígyó,, mely nesztelenül kúszik elő a dzsungel liánjai alól és a feketelombu szikomorfák alatt észrevétlenül tekerődzik áldozatára. A megtámadott — ember legyen vagy állat — összeroppant bordákkal a kígyó éhes gyomrának válik martalékává. Majd lesz alkalma látni egyet-mást a trópusokon. Mert, remélem, nem kedvtelésből óhajt baltául tanulni?

— Nem,

nem, világért sem — mentegetődzött kissé összeborzadva Jonathán úr — a Deutsche Teeimport-Gesellschaft megbízásából kell Jávába utaznom, hogy megszervezzem a teakereskedelmi központot a szigeten.

Az idegen fölemelte mutatóujját:

— ön

is tagja lesz tehát annak a névtelen hadseregnek, mely összeszorított foggal, hősök módjára küzd a civilizációért. Nemes feladat, nagy feladat, uram. Sokan vérzettek el már a kultúra szolgálatában, akik egyszerű teakereskedőkként mentek a bennszülöttek közé és férfiúhoz méltó küzdelemben elhullott csontjaikkal ma már a forró szél játszik csupán. (Pulwerstein összeborzadt.) Mert a trópusi világ kegyetlen egy világ! Mikor még én ott jártam, nehéz volt visszatérni! Rövid tizenhat hónapi kormányzásom alatt negyvenhét fehér gyarmatost nyúztak meg a malájok. Elevenen, persze. (Pulwerstein elsáppedt.) Jaja]1 Szép idők voltak azok! Ma már másképp van. Ma mar engedelmes szolgák a bennszülöttek, fehér gazdáik parancsát lesik és hűségesek, mint a kutyák. A hollandusok megtanították őket kéztyűbe dudálni!

Pulwerstein nagyot lélegzett. Likőrrel kínálta világlátott vendégét. Az fölhajtott egy pohárkával. Szivarját a hamutartóba helyezte, karját lassan lebocsátotta és maga elé nézett. Arca elho