Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Tóth Árpád posthumus verseiből: Elkoptam…, Harangvirág, Aranylöveg a messzi égen, A test csodája

Lázadnék: nem leszek rabszolga már! Halált! S csipőm körül már isteni Álnok tüzekkel bizserget a vágy: Élni és új rabszolgákat nemzeni!

Ki tette ezt velem? Óh emberek,

Ki tette ezt velünk? Ki oltja át Bús testekből új bús testekbe az örök parancsok sötét csapatát?

Neki mindegy az én, ai bús egyén, A géip a fontos, mit testünkbe rejt, Hadd szorítsa idegen titkait Nemzedékről, nemzedékre a sejt.

Vázlatok vagyunk valaki kezén, A sok torz vázlat szemétre kerül, De hátha egyszer teljesül a mű, Hátha az ember végre sikerül!