Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Ludo Ondrejov szlovák költő: Martin Nociar Jakubovie (ford. Marék Antal)

Ludo Ondrejov szlovák költő: MARTIN NOCIAR

JAKUBOVIE

(Napló az életről, szerelemről, halálról és jövőről

c. kötetéből)

A „Magyar írás" régi programjához hív, mikor egész csokrot ád egy fiatal szlovák költő verseiből, Ludo Ondrejov „Martin Nociar Jakubovie" c. verskötete 1932-ben jelent meg Túrócszentmártonban s a mai szlovák irodalom legfrissebb ígéretei közé tartozik. Ott ragyog e költészeten a szlovák lélek üde, örök naivitásai, de az új nemzedék nagy szociális vágyakozása és emberi igazságérzete is. Ludo Ondrejov olykor a líra legvégső határánál, a lírai próza területén jár. De ott is eredeti. S könyvéből elevenen sugárzik a fejlődésképesség.

Ö é s é n.

— Szeretlek

Téged, ahogyan csak ember a szépséget szeretheti.

És ő így válaszolt:

— Köszönöm

a jó Istennek, hogy legalább megismerhettelek s boldog lehettem életemben én is.

Aztán elbúcsúztunk, mert így parancsolta az élet.

— Menj

férjhez, leányka, hogy megélhess.

— S

te, Márton menj világgá, hogy megkeresd mindennapi kenyered.

Üdvözlet.

Eltávozom a szülőházamtól. Itt állok a Temrava tetején, odalent szorong édesanyám öreg házikója.

Hozzátok száll üdvözletem ködös messzeségek! Látom az utat, amely erről a hegyről ismeretlen tájakra vezet. S érzem titkos susogástok ... Ti füvecskék, szabadság ibolyaillatú virága: üdvözöllek! Szabad madarak éneke üdvözöl titeket a pirkadó hajnalon.

Mire a nap lenyugszik és nyugat vörös virágai áteveznek az égen, láttok majd engem távoli utakon lépegetni.