Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Tóth Árpád posthumus verseiből: Elkoptam…, Harangvirág, Aranylöveg a messzi égen, A test csodája

TÓTH ÁRPÁD POSTHUMUS VERSEIBŐL

ELKOPTAM . . .

Óh ifjan hányszor lestelek, Vígan, bizon kerestelek . Bordáim rácsos lugasán A szívem úgy izzott feléd, Mint a tavaszi lugasok Rácsa közt piros lampion . . .

És lehúnyt szemmel hittalak, Te testtelen és drága füst, Hányszor mellemre szittalak, Te ... és drága széli, Mellem remegő függönye Hányszor dagadt . . .

Éji mámorban lestelek, Hüs erdőkben kerestelek, Feldúltam asszonyok ölét, Csak egyszer borulni föléd. Elkoptam. Nézz rám.. Nézz felém, Itt állok és nem is tudom, Éltem delén, vagy esteién, És azt hittem, hogy rádnyitok, Te iszonyú, te nagy titok . . .

Nézd, nincs páncélom, mellvasom, Kitakarom a mellkasom, E borda, — rácsos bús lugast, Zászlós tüdőm, a bús lyukast . . .

Tüdőm rekedten felzihál

A csontos rácsu furcsa kasban, Mint őszi széliben csapkodó Tépett függöny a bús lugasban . . .