Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle

nő Tóth Árpád-tanúlmányt ád előszónak s a költőtárs lelkiismeretével gyűjtötte össze ké^iratfoszlányokból a félben maradt s megakadt terveket. Elemek ezek, törmelékek s éppen ezért mutatják olyan tisztán e költő tökéletességét. A töredék-sorokban egész versek lénye s ereje zeng.

„Te érted, mondd, te éirtea? Gyenge, zöld Vállával a kövek közé feszül

A zsenge fű, s mint egy smaragd sóhaj

A napba reszket és . .

E négy sor alig ád kevesebbet, mint egy egész vers. A fű megdicsőülése ez s ezáltal az egész természet megdicsőülése. Tiszta s szinte minden emberi zsivajnál drágább természetbeszéd hallható itt, az emberi nyelv csak tökéletesen sikerült fordítása néki. Tóth Árpád mélltó folytatója a debreceni „fűvészeknek" (Méliusz Juhász Péter, Földi, Fazekas, Csokonai), az ő halhatatlan természetkultúrájuknak. S méltán pihent meg és virult ki természetfilozófiai merengéssé örök merengése az utolsó években.

S van egy valóban óriási töredéke: „Elkoptam", harc a végső titokkal, vallomás az élet és halál között. A megírt sorok messzire sugárzó ereje itten észrevétlenül kitölti, átáradja a hiányzó sorokat. Már ezért a versért is érdemes lett volna új Tóth Árpád könyvet kiadni, de különben is: a ma mérlegén végtelen nagy szükségünk van. erre a tiszta súlyra.*

*) Tóth Árpád eddig meg nem jelent verseiből folyóiratunk alábbi helyén adunk kis gyűjteményt.

FÉJA GÉZA