Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle

tációra termett. Ez a természetes adottság tette a parnasz­­szisták rokonává ezért menekült egy „hideg, objektív világ­ba", illetve menekülhetett volna, de ő ezt a világot a föl­áldozott egyéniség meleg véréből, vérének színképéből festette meg. A „Hajnali szerenádban" (megjelent 1913-ban) alig van vers, melyben egyéniségét föl nem áldozza, el nem siratja, de rajta túl örökebb, egyetemesebb világot akar építeni, ami következő köteteiben („Lomha gályán" 1917 s „Az öröm illan", 1922) egyre tisztább művészi tökéletesség­gel sikerült. A merengés és a meditáció egyre jobban új vi­lággá szélesedik, fogyhatatlan esztétikai örömmé s meg­nyugvássá. De közben, mintha valami elmaradt volna, — ezt éreztük: — egy fejlődési lépés hiányát, az esztétikai töké­letesség kissé fáradt és fárasztó egyoldalúságát. Annái nagyobb meglepetés volt a „Lélektől lélekig" (1928), mely utolsó évei termését adta s már halála után je­lent meg. A költő, anélkül, hogy formai s eszmei tökéletes­sége csorbát szenvedett volna, visszatért az időbe, hogy versről-versre, napról-napra, újra és új fájdalommal, új vér­áldozattal elszakadjon tőle. A fiatal magyar líra (Erdélyi) szelleme is megérintette, felszívott egy friss légáramot, hogy a maga érett s teli színeibe és fényeibe szüretelje. Külsőleg nem is érezhető ez a hatás, de annál szerencsésebb volt a belső szerepe, a költőnek már szinte sztatikussá merevedő belső formái megmozdultak, felfrissültek tőle. Merengése és meditációja számára új világot gyúrt, a maga eredeti tör­vényei szerint, de már az élet frissebb, elevenebb ízű ele­meiből és anyagából. Tóth Árpád költészetébe eddig bele kellett helyezkedni, most már: természetes erővel vitt be ebbe a világba s humanitása természetes testvérévé tett. S mindenütt az emberi kifejezés, kifejezhetőség végső fo­kát éreztük, olyan tökéletességgel ismerkedtünk meg, me­lyet fokozni már alig lehet. Az új Tóth-Árpád-könyv azonban megjelent kötetein kívül új ajándékot is nyújt: hátrahagyott verseit és tö­redékeit Szabó Lőrinc gondozásában. Szabó Lőrinc kitü-

Next

/
Thumbnails
Contents