Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle

TÓTH ÁRPÁD ÖSSZES VERSEI Rendezte s előszóval ellátta Szabó Lőrinc. Athenaeum ki ­adása. Budapest. Míg élt ő volt talán az egész Ady-nemzedék lírájában legkevésbé népszerű. Fejlődési vonalát nem kisérték figye­lemmel, nem kapott ujjongást, sőt becsületes, elmélyedő kritikát sem. 1920-ig háború volt, tehát az ilyen tiszta köl­tészet számára kedvezőtlen légkör. 1920 óta pedig egy túl­haladott írónemzedék görcsös erőfeszítéseinek s félig vak pozícióharcának és egy jobb sorsra érdemes „új nemze­dék" már-már hínárral fenyegető taktikázásainak és por­­tyázgatásainak lehettünk szenvedő tanúi. S ezalatt láthatat­lanul s föltartózhatatlanul nőtt Tóth Árpád, csak éppen ed­dig nem vetette valami esemény az irodalmi tudatmező kö­zéppontjába. Most azonban itt hullámzik egész termése, tö­redékéi, tervei s titkai. S egyszerre reá ébredünk, hogy né­hány év alatt mekkorát nőtt bennünk. Csodálkozó áhítattal éljük és élvezzük ebben a „nagy könyvben" sorról-sorra és lapról-lapra a költői maga­tartás teljes töretlenségét. Az állandó etikai lé­­lekzést, melyet nem fejez ki szavakkal, hiszen nem is kell és nem is lehét így kifejezni, de fogyhatatlan belső zenét csinált belőle, mely induló isi, ébresztő is és élet­­elv is. S kényszerít bennünket, hogy az „időről" és „örök­létről" kissé elgondolkozzunk. A költő a kapu, melyen ke­resztül az idő a másik partra lép, hol robbanással, hol a szelíd áldozat ilyen Tóth Árpádhoz illő kék-arany füstjével, de átlép, visszafojthatatlanul és hősiesen. Szinte ujjongunk hogy mennyire jellemzi e heroikus mozdulat, e szabad hul­lámverés egész költészetét. (Ma az írók nagyrésze inkább a kapu előtt zsivajog, fogadkozik s igér. S közben polgári énjét, pozícióját, és lehetőségeit őrizi, gyarapítja, és menti.) Abban a korszakban élt és írt, melyben az „én", az „egyé­niség" a költészet s az emberi gondolkodás középpontjába szökött. S Tóth Árpád nem született az „élet fejedelmei­nek", finom, lágy, törékeny egyénisége magányra és medi­

Next

/
Thumbnails
Contents