Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-02-01 / 2. szám - Szabó Pál: Kaland a kültelken (Részlet az író Pénz és pénz c. regényéből)
Az idegen feltartotta a kezét, de aggodalmaskodva kérdezte, mert Bori a szúrásra nyomott csipetnyi suszterszurkot: — Mondja, nem kapok én ettől az izétől vérmérgezést? — Tudja, vérmérgezést csak a nagyon mérges emberek kapnak. De remélem, hogy maga nem az? — magyarázta Bori felemelt ujjal, anyáskodva éls piros csizmájában ellépdelt az idegen előtt. Büszkén, gangosán, mint ahogy senki nem tud járni a kültelken. — Most pedig mondja el nekem egykettő, hogy miért pont csak abban a műhelyben lehet megcsinálni a maga cipőjét, amelyiknek megholt a gazdája? — leült az asztal mellé, mint aki szép mesét vár, úgy nézett az idegenre. Az búsan tapogatta a lábbelit. — Legfőképpen azért, mert egyetlen árva fillérem sincs és ebből következik, hogy olyan műhelyt kellett keresnem, amelyiknek nincsen otthon a gazdája. Mert eleinte másképpen próbáltam, de sajnos, egyre jobban rájöttem, hogy Miskolcon egyáltalán nem dolgoznak ingyen a suszterok. Másodszor pedig ma este előadást tartok a nazarénus-pavillonban a Fillippi-szigetekről éls csak nem mehetek ilyen előkelő helyre ilyen lábbelivel? — Mutatta újra cipőjét, amely kéri a kását. — Fillippi-szigetek . . . nazarénusok . , , — úgy hullottak a Bori fejecskéjére ezek az imponáló szavak, hogy roppant tisztelet vette körül az idegent tőle. Ki lehet ez én uram Isleném? Olyan Füttyös Dan-féle? Vagy elüldözött király-fia? Szegénynek, nincsen a suszterra pénze . . . — Várjam meg, míg édesapám hazai jön és ő megcsinálja úgyis. — Hogy-hogy úgyis? —• Hát úgy la. Ingyen. Ö szokott csinálni ilyesmit. Az idegen elkeseredve nézett szét, de egyre jobban tódult a szobába az este. Valami duruzsoló meleg volt ebben a fiatal lánykában, szava merő zsongás és nyugodalom. Érezte, hogy jó volna itt lenni ezen az egyetlen estén. Jó volna inni, habzsolni az ízes, romlatlan beszéd muzsikáját, ami hull a kíváncsiskodó gyermek leikéből. De menni kell. Hívják a