Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Szabó Pál: Kaland a kültelken (Részlet az író Pénz és pénz c. regényéből)

KALAND A KÜLTELKEN

(Részlet az író Pénz és pénz c. regényéből.)

Selymes Mihály, cégtáblája szerint úri és női cipész, a valóság szerint csizmadia mester, vagy amint a szomszédok hívták suszter, ült őseitől örökölt háromlábú székében és ifjabb lánya, a tizenöt éves Bori, keresztnevén Borbála számára ki tudja, kinek a cipőjét varrogatta.

Bori állt a tűzhely mellett, szál szoknyában, akaratos, szétbomlott fekete hajával és lábasban kását főzött. Kölest. Mert a kültelken bizony, nem főzhet ebédre zsannamannát. Fiatal, kinyillóban lévő testét plasztikus széspégben mutatta meg a szál szoknya, lesz ő is olyan szép, mint a nénje, ha nem szebb. Legalább is ezt állítja az édesapja.

Lábán harisnya nincs, csak régen agyonviselt cuggos cipő, melynek húzója úgy áll elől hátul, mintha úgy akarta volna egyenest. Hatalmas, fából ácsolt feszület csüng a falon, mert Selymes mester vallásos ember. Egyebekben pedig evvel a feszülettel együtt keresztre volt itt feszítve a szomorúság, mert a mester vidáman kalapálja a cipőt és énekel hozzá. Kong a szerzett vagy lopott klingertégla, száll a dal csókról, Nániáról:

„Nagyapám míg kicsi vót, Nagyon szerette a csíziót, Egy holdvilágos éjszakán Nagyot cuppantott Nánián..."

Az énektől, kása gőzétől fent, a mestergerendán meglobogott a pókháló, ez a szegénység keszkenője. Hangtalan, alattomos volt ez a lobogás, de mégse kerülte el a Bori szemét. A lábason keresztül fektette a fakanalat, seprüt vett fel az ajtó mellől, kinyújtozkodott és hopp! . . . menten megszűnt a lobogás. Vissza tette a seprüt az ajtó mellé és kiment a konyhába.

Selymes Mihály úri és női cipész ajkáról egyre kanyar-