Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-02-01 / 2. szám - Szabó Pál: Kaland a kültelken (Részlet az író Pénz és pénz c. regényéből)
gósabban szállt ai dal. A kása egyre türelmetlenebbül pötyögött a lábasban, így: Pötty . . . pötty , , , Forró csészék nyilladoztak a kása tetején és megmutogatták az edény fenekét. A mester bozontos szemöldöke a tűzhely felé fordult. Tán arra gondolt, hogy hova lett már ez a Bori vájjon? Már úgy volt, hogy kirúgja maga alól ősei székét, de Bori visszajött, kanalakat, tányérokat hozott. Édesen, furcsán hozta a tányérokat. Mélyedésükkel melle felé borultak a tányérok, egyik karjával oda szorította és a másikban voltak a kanalak. Lábával taszította be az ajtót, jött gangosán, tizenöt évesen és melle és a tányérok ringtak, ringtak . . . — Máma bosszúságunk lesz édesapám, mert viszket a bal szemem, — mondotta Bori és lepakolta a cókmókot az asztalra tenyerével dörzsölte szemét. — N , . . nem gondolnám Bori. Mert hogy milyen nap van máma? — Máma pintek van, — mondotta Bori és a lábast levette a tűzhelyről. Hogy mihamarabb szűnjön meg a pötyögés, letette a földre. így szokták ezt a kültelken. ■— Éppen azért nem gondolnám Bori. Mert teszem fel, ha szerda vagy csütörtök volna, akkor csakugyan bosszúság volna, de pénteken az visszafelé számít. •— Ni . . . mán meg a másik is viszket, _ csudálkozott Bori és kásával rakta meg a tányérokat. A mesterben végképp összeomlott a tudomány. Töprengve próbált ezen eligazodni. Az asztal mellé húzta székét, tányérjába^ kavart és azt mondta: — Akkor biztosan öröm is lesz, bosszúság is lesz. Mert szokott az úgy lenni néha, Bori. Bori megdörzsölte még öklével szemét, aztán széket tett az asztal mellé. Az egyiket. Mert két szék volt a szobában csupán. A harmadik, a suszterszék, már nem a szobában volt, hanem a műhelyben, a műhely pedig ott volt ai sarokban az ablak mellett. Ültek egymással szemben, ebédeltek. így, az alacsony székben úgy látszott, mintha a mester bozontos, szakállas csecsemő volna. Álla, szája alig hogy feléri az aszta* síkját. Bori pedig nagy, fekete hajú tündér, aki gondozza,
