Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Marconnay Tibor: Városban (vers)

VÁROSBAN

Nem érek én rá semmire ebben a városban itt — minden reggel nagy tervekkel indulok utamra s minden ucca messze visz, elsodor, széthasít.

Pénzt kell keresnem, pénzt hogy életbe maradjak, és esténként elfáradva, szomorúan nézem röptét a szabad madaraknak.

Pénzt kell keresnem, hogy minden, amit szeretek, életbe maradjon, hogy életbe maradjanak nő, gyermek, mindenki, ki szívembe nőtt.

így veszik ki belőlem lassanként minden szeretet.

Ma is mennyi mindent akartam

s mily keveset tehettem!

Este van és nézem a szabad madarakat —

Messze repülnek

este van és nézem a boldog fákat, mily mozdulatlan állnak a boruló ég árnyai alatt

s én tettre vagyok kárhoztatva, tettre a tehetetlen.

Egyszer majd eljön a végső este

s megszűnik minden mozdulatom

s megtudom,

hogy a madarak röptét s a fák nyugodalmát szemem nem hiába kereste.

Eredj ki az emberek zűrzavarából életem, eredj:

Fákkal, madarakkal, az egész világgal csak így leszel egy.

MARCONNAY TIBOR