Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Kádár Kata: A szomszéd úr

de a csészéje még estéről mosatlan volt, a vezetéknél csak úgy hideg vízben öblítette ki; a piszkos csésze láttára valami őszinte, lelke mélyéből fakadó érzékenység fogta el: bezzeg Annuska este elmosta és odakészítette neki reggelre. A kávés üveget nem találta, végül ráakadt a kredencben, de üres volt. No nem baj — gondolta — jó lesz üresen a tej és beleöntötte csészéjébe. Valamii különös szag ütötte meg:

— Persze, megsavanyodott, tegnap elfelejtettem felforralni.

Ott állott a savanyú tej s( üres feketekávés üveg előtt, reggeli nélkül, tehetetlenül. Barna István lelkét hirtelen beborította a keserű gyász. Nekidűlt a konyhaasztalnak és szivettépő zokogással siratta el az ő kedves feleségét, Annuskát.

KÁDÁR KATA