Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Telek A. Sándor: Ma úr vagyok (vers)

MA ÜR VAGYOK

Minden, mi szép volt, elkopott lassan:

A fiatalság, tisztelet, erő.

A kis mód után elment a rang is

S ma úr vagyok, mint a vályogvető, Ki egész héten a sárban táncol, Vasárnap pedig felveszi elnyűtt, Uraságoktól levetett frakkját S a nagyapjától jussolt hegedűt És meggörnyedve cincog egy falat Kenyérért, vagy egy lerágott csontért . . . Hogy aztán hétfőn újra felmarja Az örök tánc és az örök miért . . .?-— Táncolok én is ... És csak ünnepnap, Görnyedek békén . . . Mert nekem ünnep, Amikor Isten mellém ül titkon

És felhúrozza a hegedűmet . . .

S hegedülök és sír a hegedűm

És sír a vonóm: az életemet

Szépíti, festi fájdalmas szépnek, Úgy, ahogyan csak festeni lehet, Úgy, ahogyan csak muzsikus léiké Tud feljajdulni bús fájdalmíval.

És égre száll, száll az ünnepi dal . . .

. . . Ilyenkor veszem úri valómból megmaradt rongyom s míg a szent napok Tiszteletére magamra szedem,

Néha azt hiszem, hogy embér vagyok . . . S csak, mikor tompán megcsuklik a húr, Ébredek rá, hogy álom volt csupán, Hogy fiatalság, tisztelet, erő

Mind elfutott a vesztett mód után,