Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Kádár Kata: A szomszéd úr

A SZOMSZÉD ÜR.

A gyerekek csak szomszédúrnak hívták Barna Istvánt, mivel nem tett névjegyet az ajtajára. Akadtak olyanok is, akik rókapofajú szomszédnak hívták, nem mintha valóban ez lett volna rajta a legnevezetesebb vonás, talán épen azért, mert semmi nevezetes nem látszott rajta. így adtak kifejezést a Zöld Sor lakói az új lakó iránti ösztönös gyűlöletüknek. Idővel Barna István szépen összeismerkedett a Zöld Sor társadalmával, a száz és kétszáz pengő fizetéses hivatalnokokkal; előkelő gesztussal kezelte le a százpengősöket és végtelen áhítattal tisztelte a kétszáz pengősöket; neki tudniillik pont százötven volt. A szomszéd úr jó fogásokra tanította a futbalozó gyereksereget és fekete szemeivel jelentős pillantásokat eregetett az arra haladó úri-asszonyokra. A jelentős pillantások persze valójában semmit sem jelentettek s csak arra voltak, hogy Barna István tömzsi, kopott hivatalnokfigurája hozzánőjjön a Zöld Sor képéhez, mint a düledezett kerítések, az egyetlen gyérfényű íviámpa, télen a sár és nyáron a por. Szemben a szomszéd úrékkai laktak Gál Zsuzsiék. Gál Zsuzsi pirosbabos kendővel kötötte be reggelenként a fejét, mikor a szomszéd úr hivatalba loholt, a fejére rázta a portörlőt. Barna István erre alázatosan megemelte a kalapját és kicsit vihogott. Aztán tovább loholt és anélkül, hogy tudta volna miért, nevetett. Hazajövet fontoskodó arccal sietett s csak egy-egy szóra állott meg a kopott kerítéseknél, hóna alatt néha titokzatos csomagokat tartott s ahhoz rend