Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Féja Géza: Kazinczy magyarsága

KAZINCZY MAGYARSÁGA*

.

*) Az év folyamán Kazinczy műveivel és jelentőségével több tanulmányban fogunk foglalkozni.

A több mint száz éve porladó Kazinczy Ferenc arca századjának nemes urai közül bizony kirí s olyan lélekkel túláldott XX. századbeli magyar poétaarc volt már. S bizony megérdemelne egy magyar fejlődéstörténetet az eredők és összetévők tanát, mely nyilvánvalóan mutatná, hogy milyen pirosbetűs ünnepünk a széphalmi remetének az élete. Kazinczy Ferencig a magyar literatura ügye csaknem csupa merő véletlenség, hogy akadt Balassa Bálint, aki beledalolt a jószagu tavaszba s a bujdosólábu őszökbe, hogy Zrínyi Miklós betűsorokba hevítette életének egyik csücskét, s a testőrök között Bessenyey Györgyök akadtak. S a poéta, aki egész életre szóló hivatást dobogtatott mellében, s poéta életet mert élni, egykettőre bele is pusztúlt, akár Csokonai. Kazinczynak kellett jönnie, akinek tudatába belehömpölygött a magyar kultúra egész vidéke, kinek agyveleje tudomásul vett minden erecskét, minden idegszálat sí aki tudta, hogy ezek az erecskék és idegszálak egymásról mit sem tudva is közös testet alkotnak, hogy rejtett, alig észrevett vérkeringés dobog Magyarországon: a magyar kultúra. S Kazinczy e vérkeringés szivének szánta magát. Befogadott minden nedvet és felfrissítve, megnemesitve törekedett vísszalüktetni a test legrejtettebb zugába is.

Az már egészen lélegzetfojtogatóan magyar dolog: remetének 'enni s egy vergődő nekilen-