Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Kritika - Marék Antal: Reményik József: Költő és valóság
mosolyog. Nem olyan lehangolt és bússzemű, Mint én, a lánya. Ez már a mai élet döbbeneté, mondhatnám generációs jajszó. Demjén Ferenc nem kerget álomkarikákat, a rím kedvéért nem játszik szép szavakkal, szinte durván őszinte a szó, ami kipattan költészetében. Nem tudni még, hogy a líra forrongó éveiben győzedelmeskedik-e ez a valóságtól átitatott s megszállt költészet, vagy az álom valószínűtlen szálai szövik át újra a jól csengő rímeket. Mindenesetre ez a líra valamikor dokumentum lesz, korunk őszintesége robban ki benne, azé a koré, mely annyi fájdalmas valóságot élt át. Ez a kor nem tehet mást, mint regisztrál, a kor nem álmodozik s nem sző terveket, épek a fegyverek, amiket itthagyott a világháború a háborút nem próbált fiataloknak. Demjén Ferenc magyarsága itt-ott sántít, érezni, hogy ez a generáció már el van zárva a mai magyar irodalom termékeitől, nem áramlik át leikébe a mai magyar lírai beszéd csodás zengése, értelmi emlékeit a régi klasszikusokból merítgeti. Nem csoda hát, ha kissé darabos magyarsága még sivárabbá teszi ezt a költészetet. Több szín és fény s akkor Demjén Ferenc is jó szlovenszkói költővé válik. MARÉK ANTAL: Reményik József: KÖLTÖ ÉS VALÓSÁG. Pantheon kiadás. Luis, az alávaló kínai költő Li-Fu-szunt a gazdát dicséri egyre költeményeiben. Pedig ez az aljas Li-Fu-szun nem érdemel meg mást, mint hogy hurkot vessenek a nya*ába. A költészet az, amit Luis nyekerget, lábujjain számlálva a rímeket, a valóság pedig Li-Fu-szun, a kapzsi gazda, aki a leprások közé is elmerészkedik, hogy pénzét megkapja s ellopja a koldus feje alól rongyos ruházatát. Luis vak, vagy legalább is behunyja szemét a valóság előtt, neki csak az fontos, hogy a hatalmon levőt dicsérje kínos rímekkel s mindenKi által lebecsült költeményekkel. A továbbiakban pedig kibontakozik a mi világunk szociális berendezkedése s visszássága. Reményik Apocalypsis humanajának ez a kötete tisztább és világosabb, mint az e|ső és második köteté, forr ez az író, hogy végre is miként az új bor feltisztuljon. Mondanivalói egyre hihetőbbekké válnak
