Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Kritika - Marék Antal: Zerdahelyi József: Egy tőnek három fakadása

nek meg kellett volna mutatnia, érzékeltetni kellett volna, hogy Ady nemcsak az őt megelőző epigonkor költészetét múlta felül arányaiban és forradalmi jelentkezésében, hanem kortársaival szemben is az egyetlen volt, akit rajongással, avagy tagadással, de az egész nemzet elismert költőjéül.

Lehet, hogy Schöpflin Aladárt tapintat, túlzott tapintat vezette, amikor nem követte azt az utat, amelyen még élő kortársköltők értékelését is be|e kellett volna vonnia az Ady-vitába, hogy e rendkívüli egyéniség rendkívüli hatását a magai teljes mivoltában meghatározza.

MARÉK ANTAL:

Zerdahelyi József: EGY TŐNEK HÁROM FAKADÁSA Kazinczy kiadás.

Mennyi mondanivalója! lehet az írónak, amikor ebben a korban ragad tollat s jelentkezik írásaival. Nem első eset, az erdélyi irodalom szolgáltatott elég példát erre. A kor irodalmának földrengése után az idősebb generáció elsősorban vesz részt a mentési munkálatoknál. Egy elmúlt kor esztétikai és etikai törvényeinek hagyományával jelentkezik ez a generáció s bár sohasem járt az irodalom gyermekcipőiben, egyszerre a, mesebeli óriás csizmáit húzza lábaira s mértföldeket lép. Zerdahelyi József nem tevékenykedett a szlovenszkói magyar irodalom bölcsőjénél, akkor még a politika érdekelte csaknem kizárólag, az irodalom politikánál is erősebb s örökebb szerepére csak később döbbent rá. Később a szlovenszkói írók támogatásában s buzdításában élte ki aktív életének kinetikai energiáit, míg egy napon aztán egy gazdag élet hatalmas, emlékeivel teli bőröndjeit kezdte kicsomagolni. Mindenki elámult ennyi kincs láttán, olvasók a mondanivalói gazdagságán,, írók nagyszerű formakészségén s a kifejezés tökéletességén. Egy eddigelé ismeretlen világ falai omlottak itt össze, hogy ősi emberi és magyar vonásokra^ találjunk a palóc arcok barázdái között, könnyes mosoly mögött szerénykedő évezredes szomorúságra, virtusra' s kemény emberi akaratra, simogató kézre s lesujió ökölre. Mindez együttvéve a magyar ember természete, a magyar föld három fakadásának: a pásztornak, a parasztnak s az úrembernek testi és lelki alkata. Az író szeretetének minden melegével és megbocsájtásával áll alakjai mögött s ha az irodalmi formatan szerint nem tartja alakjaival a rokonságot, árnyként mégis ott áll mögöttük, velük érez s módfelett büszke rájuk. Valljuk